A német lapok vegyesen értékelték a EU-biztosi feladatkörök kiosztását

A német lapok vegyesen értékelték  a EU-biztosi feladatkörök kiosztását, a kommentárok a francia  Pierre Moscovici megbízatásával és a régi-új német uniós biztos, Günther Oettinger portfóliójával foglalkoztak.

A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) kiemelte, hogy Juncker kénytelen „hozott anyagból dolgozni”, hiszen a bizottság tagjait a tagállamok delegálják. A feladatokat viszont az elnök osztja ki, és ez Junckernek az évtizedes „politikai tapaszatalata ellenére nem sikerült igazán jól”.
Különösen „kockázatos” döntés a FAZ szerint Pierre Moscovicire bízni a gazdasági és pénzügyi területet, hiszen a francia politikus hazája pénzügyminisztereként nem tudta betartani az államháztartási deficitre vonatkozó brüsszeli szabályokat, ezért kétséges, hogy hitelesen tud fellépni a szigorú költségvetési politikát előíró stabilitási paktum védelmezőjeként. Félő, hogy a francia biztos a tagállami államháztartási, költségvetési tervek megítéléséhez rendelkezésre álló széles bizottsági mozgásteret a súlyosan eladósodott államok, mindenekelőtt hazája javára használja fel.
A frankfurti lap megjegyzi: az adott bizottsági tag hazájának érintettsége miatt ugyanígy kétes választásnak tűnik éppen a testület görög tagját megbízni a migrációs ügyek vitelével, s a brit biztos felügyelete alá helyezni a pénzügyi szolgáltatások és a tőkepiac területét. A cikk szerint a bizottság új szerkezete is veszélyes, azzal fenyeget, hogy hatásköri viták terhelik majd a munkáját és az egység helyett a „többszólamúság” lesz a jellemző, ami „komoly gond az EU számára, amelynek Juncker helyes meglátása szerint már csak egyetlen esélye van a sikerre”.
A konzervatív Die Welt is kifogásolta, „rossz választásnak” nevezte, hogy a francia uniós biztosnak jutott a gazdaság és a pénzügy. Vajon mit üzen ez a választás a németeknek, akik „hittek abban az ígéretben, hogy az euró annyira stabil, mint a márka”, és Moscovici vajon „miként veszi majd rá reformokra és takarékoskodásra utódját Párizsban, amikor ő maga szándékosan megszegte a (költségvetési) szabályokat”. A német kormány kudarcot vallott, hiszen nem sikerült megakadályoznia Moscovici „euró-biztosi” kinevezését – véli a lap.
A Die Welt azt is bírálta, hogy a digitális gazdaság és társadalom portfólió jutott a német biztosnak, Günther Oettingernek, mert az kevésbé fajsúlyos ügy, mint az energetika, amely a távozó, José Manuel Barrosso vezette bizottságban Oettinger területe volt.
Ezzel szemben a FAZ úgy vélte, kulcsfontosságú feladatkör került a német biztoshoz, hiszen „a következő évtizedekben nem lesz az életnek és a munkának olyan vetülete, amelyet nem érint a digitális átalakulás”.
A Handelsblatt üzleti lap szerint viszont Berlin „hagyta, hogy kiszúrják a szemét” egy kevéssé fontos területtel, aminek az lehet az oka, hogy Németország a tárgyalásokon „visszaesett régi szerepébe”, s ismét csupán az EU „kiszolgálója”, de az is lehet, hogy Angela Merkel nem tulajdonított jelentőséget a portfóliók elosztásának, mert azt gondolja, hogy „úgyis minden rajta áll vagy bukik” az EU-ban.
Az európai politikai erőviszonyok tükrében megerősített legitimitást kapott a csütörtöki francia napilapok szerint az új szerkezetű uniós biztosi testület. Ugyanakkor ellentmondásosnak és ironikusban tartják, hogy Moscovici volt francia gazdasági és pénzügyi miniszter feladata lesz betartatnia a francia kormánnyal a Brüsszelnek tett ígéreteit.
A baloldali Libération szerint Juncker a „megerősített legitimitással” ellen tud majd állni Berlin „diktátumainak”. Tény viszont, hogy az egyik új alelnök, Valdis Dombrovskis korábbi lett kormányfő ellenőrzése alá került a gazdasági és pénzügyi területért felelős Pierre Moscovici.
A balliberális Le Monde szerint az átalakítással az új elnök célja a nagy uniós feladatokra koncentráló szervezet létrehozása volt, amit jól fogadtak Brüsszelben. Az viszont még nem világos, hogy az új alelnökök saját adminisztráció nélkül tudják-e majd az akaratukat érvényesíteni. A nagy tagállamok, Franciaország, Németország és Nagy Britannia a Le Monde szerint mindesetre óvatosak voltak, és a klasszikus tárcákat megtartották maguknak.
A lap szerkesztőségi írása szerint Junckernek három nagy feladata lesz az elkövetkező öt évben: az euró konszolidációja, s ehhez az elnöknek közvetítő szerepet kell játszania a betegek és egészségesek, nevezetesen Franciaország és Németország között. Ezenkívül bent kell tartania Nagy-Britanniát az Európai Unióban, mert a kilépés a világ személyben az uniós projekt kudarcát jelentené, valamint létre kell hoznia a közös bevándorlási politikát.
A Le Monde honlapján külön írást közölt arról, hogy Navracsics Tibor a bővítési posztot szerette volna megkapni, amelyhez a szomszédságpolitika és ezen belül az ukrán helyzet is tartozik. Az Orbán Viktornak „az Oroszországgal szembeni több, mint kétértelmű hozzáállása miatt” azonban végül az oktatási és kulturális tárcával kell beérnie. A volt Jugoszlávia szakértőjének számító konzervatív jogász a lap szerint „a legszalonképesebb személyiség”, akit egy olyan kormány Brüsszelbe küldhetett, amely „több mint négy éve a nemzetek Európáját tűzte zászlajára és nem fukarkodik az Európai Bizottság kritizálásával”. A lap kitért arra, hogy  közigazgatási és igazságügyi miniszterként Navracsics a kormányfő több olyan reformját vitte szó nélkül végig, amelyek közül néhányat az európai intézmények hevesen vitattak. Példaként említette a bírák nyugdíjkorhatárának leszállítását és az Alkotmánybíróság jogköreinek megnyirbálását. Navracsics ugyanakkor néhány ritka alkalommal mert hangot adni ellenvéleményének, például amikor elítélte egy hozzá hasonlóan Fidesz-tag újságírónak a romákkal szembeni nyíltan rasszista kommentárjait – írta a Le Monde.(MTI)