Van egy mondás miszerint a jelenlegi bevételed körülbelül akkora, mint az ismerősi körödben lévő emberek átlagbevétele. Gondold végig!
Ezt a cikket egy tegnapi email ihlette, amiben az illető érdeklődött az oktatással kapcsolatban és megosztotta a félelmeit is (utólag is köszönöm az őszinteséged). Idézek a levélből:
„…sokan le akarnak beszélni erről az egészről, úgyis csak átverés mint az eddigiek, hagyjam inkább és robotoljak tovább mint a `normális` emberek, meg hogy ez a sok vélemény, hanganyag mind kamu, beépített emberek stb, egy nagy marketingfogás az egész és a valódi életben a stratégia úgysem fog működni.„
Néhány gondolatban szeretnék reagálni a felvetésekre. Sajnos a magyar emberek többségének alapvető hozzáállása negatív, bizalmatlan, pesszimista, hitetlen, irigy, gyanakvó. Persze tisztelet a kivételnek…
Szedjük szét egy kicsit ezt a mondatot, mert nagyon sokat lehet belőle tanulni.
- „sokan le akarnak beszélni erről az egészről”: többnyire olyanok gondolom, akiknek lövésük sincs a témáról, csak ők is bizalmatlanok és legfőképpen sikertelenek. Érdemes olyan emberrel beszélni, aki már járt ott ahová te éppen tartasz, de ez az élet minden területére igaz, nem csak a kereskedésre!
- „hagyjam inkább és robotoljak tovább mint a normális emberek”: ez idegesít fel a legjobban. Itthon az a mentalitás, hogyha nekem sz@r akkor a másiknak is legyen az. Itthon nem egymás felemelése megy, hanem lehúzása. Ahogy valaki ki akar törni, azonnal megpróbálja mindenki lebeszélni róla, lehúzni és elvenni a kedvét. Ennek a legfőbb oka, hogy a magyar ember többnyire irigy, nem véletlen a mondás itthon, hogy „dögöljön meg a szomszéd tehene is”. Sokat elárul. Anno engem is sokan vissza akartak húzni. Azok akik anno le akartak húzni és vissza akartak tartani, ma már nem okoskodnak, hanem robotolnak tovább mint a „normális” emberek…
- „ez a sok vélemény, hanganyag mind kamu, beépített emberek, stb, egy nagy marketingfogás az egész”: ez is klasszikusan magyar. El sem tudom képzelni, hogy valaki komolyan gondolja, hogy felbéreltem a barátaimat, betanítottam őket az interjúra és elpróbáltuk százszor a felvételt, hogy hiteles legyen, ugyanis aki nem tud tőzsdézni és nincs tapasztalata az beszélni sem tud róla. A marketingfogás rész is nagyon vicces. Legszívesebben ezeket az embereket leültetném az interjú alanyokkal szembe, hogy beszélgessenek, de sajnos a bizalmatlan embert semmi sem győzi meg.
- „a valódi életben a stratégia úgysem fog működni”: ezzel azt mondjuk, hogy az interjú alanyok és én is folyamatos hazudunk és olyan dologról beszélünk ami nem működik. Ha olyan dologról beszélnék, ami nem működik, az elég gyorsan kiderülne a gyakorlatban és nem terjedne az OpcioGuru jó hírneve. Minden kételkedőnek azt javaslom, hogy kérdezzen körbe a piacon és bizonyosodjon meg arról, hogy amit adok az értékes és működik. Egyébként már nem lennék a piacon… Láttunk már olyan jónevű tőzsdei oktató cégeket, amik pár év után lehúzták a rolót. Az OpcioGuru idén 6 éves. Ez lehetetlen lenne úgy hogyha „hülyeségekről” beszélnék, amik nem működnek!
Azt javaslom mindenkinek, hogy ne a sikertelen és robotoló barátaitól kérjen véleményt. Olyanoktól kell tanulni, akik előrébb járnak mint te magad. Soha nem olyantól aki mögötted kullog, az többnyire le fog húzni és vissza fog tartani. Nem véletlenül igaz a cikk elején szereplő mondás. Valóban igaz, hogy kb. annyit keresel mint a barátaid átlaga. Ha ebből ki akarsz törni, nem szabad azokra a barátokra hallgatni. Sajnos ez van. Nem mondom, hogy le kell cserélned a baráti körödet, de érdemes elgondolkodni azon, hogy a nagyon visszahúzó embereket kiiktasd az életedből.
Annyira sajnálom, amikor ezt a negatív és bizalmatlan hozzáállást tapasztalom. Sajnos ezért tart itt ez az ország, mert az emberek nem egymást támogatják, hanem visszahúzzák. Amíg ez így van, addig semmi sem fog itt változni. Nem értem, hogy miért nehéz másokat felemelni és támogatni. Miért az a menő ha egymást lehúzzuk?
Mostanság sokat gondolkodtam azon, amit nemrég elhúnyt 86 éves nagypapámtól hallottam: a férfi ember nem sír, nem mondja, hogy „szeretlek” és nem dicsér, mert az a gyengeség jele. Sajnos az előző generáció nagyrésze ebben nőtt fel és ez még ránk is hatással van. Szóval nem csoda, hogy itt tartunk, de én bízom benne, hogy ezen tudunk közös erővel változtatni.
Nekem az a meglátásom, hogy annál felemelőbb dolog nincs az életben mint valakinek kimondani, hogy „szeretlek”, támogatni, felemelni, megdicsérni és látni a szemében a csillogást. Én ebben a szellemben nevelem a kisfiam aki még csak 10 hónapos, de ha már most ezt tapasztalja, más felnőtt lesz belőle mint a mai átlag.
Ha sokan így teszünk, akkor eljuthatunk egy olyan világba, ahol egymást támogatjuk és nem lehúzzuk…
Zárásképpen álljon itt egy olyan videórészlet, ami esszenciális!