Libor-botrány – Hatalmas bírságot fizet az RBS

Csaknem 390 millió font (140 milliárd forint) bírságot fizet a Libor-botrányban játszott szerepe miatt a brit és az amerikai hatóságoknak a Royal Bank of Scotland (RBS). Az RBS szerdai londoni bejelentése szerint a brit pénzügyi szolgáltatási felügyelet (FSA) 87,5 millió font, az amerikai igazságügyi minisztérium 300 millió font büntetést rótt ki a bankra.

Az RBS szerdai londoni bejelentése szerint a brit pénzügyi szolgáltatási felügyelet (FSA) 87,5 millió font, az amerikai igazságügyi minisztérium 300 millió font büntetést rótt ki a bankra.
Az ügy előzményeként az FSA tavaly nyáron feltárta, hogy az egyik legnagyobb londoni befektetési bankcsoport, a Barclays néhány kereskedője a 2008-2009-es pénzügyi válság előtt és alatt rendszeresen manipulálta a legfontosabb globális irányadó bankközi kamatlábat, a Libort.
Az ügyben még tavaly megszületett első szankció alapján a Barclays a brit pénzügyi felügyeletnek és a befektetési termékek piacát is felügyelő amerikai árutőzsde-hatóságnak összesen 290 millió font (több mint 100 milliárd forint) bírságot fizetett.
Azóta azonban a vizsgálat kiterjedt számos más nemzetközi bankcsoportra, köztük az RBS-re és a svájci UBS-re is, hasonló kamatmanipulációs tevékenység gyanújával.
Az FSA szerdán közölte, hogy az RBS még többet fizetett volna, ha nem ismerte volna el felelősségét már a vizsgálat korai szakaszában. Ebben az esetben a Royal Bank of Scotlandre 125 millió fontos bírságot rótt volna ki a brit pénzügyi felügyelet.
Az RBS szerdai bejelentése szerint a bank részéről 21 alkalmazott volt érintett a Libor-botrányban; ők már vagy önszántukból, vagy fegyelmi eljárás eredményeként távoztak.
Az ügy külön pikantériája, hogy az RBS többségi brit állami tulajdonban van, mivel egyike volt azoknak a brit nagybankoknak, amelyeket a globális pénzügyi válság kibontakozása után a brit kormánynak kellett hatalmas költségvetési tőkeinjekciókkal megmentenie az összeomlástól.
George Osborne brit pénzügyminiszter azonban már a bírság szerdai megállapítása előtt kijelentette, hogy a büntetést a Royal Bank of Scotlandnek saját forrásaiból – elsősorban az alkalmazotti prémiumokra elkülönített alapból – kell kifizetnie, mivel a kormány nem hajlandó helytállni a Libor-botrányból eredő kötelezettségekért.
Az RBS így is tett: szerdai közleménye szerint a pénzbírságot a már folyósított prémiumok visszafizettetéséből, illetve a jövőbeni prémiumok csökkentéséből fedezi.
A globális bankszektort alapjaiban megrázó Libor-botrányt az robbantotta ki, hogy az FSA gyanúja szerint a Barclays által a napi Libor-rögzítéshez beterjesztett nagybani finanszírozási költségbecslés hol mesterségesen magas, hol mesterségesen alacsony volt, és ez felvetette annak lehetőségét, hogy a bank néhány kereskedője a Libor-rögzítés befolyásolásával igyekezett “profitorientált” módon alakítani a cég által forgalmazott befektetési derivatívák árfolyamait.
A Libor – London interbank offered rate – a globális nagybani likviditáspiac legfontosabb irányadó kamatlába, amely pénzügyi szolgáltatói adatok szerint évente 360 ezer milliárd dollár összértékű pénzügyi tranzakcióhoz szolgál referenciakamatként. Ez a teljes világgazdaság éves hazai össztermékének (GDP) több mint az ötszöröse.
A Libor – amelyet naponta rögzítenek a kialakításában részes bankok által saját bankközi hitelköltségeikről beterjesztett becslések alapján – közvetlenül befolyásolhatja a bankok és egyéb pénzügyi szolgáltatók közötti pénzügyi tranzakciók értékét, a befektetési bankok által terjesztett szintetikus termékek – vagyis a többféle befektetési eszközből összeállított csomagok – és számtalan egyéb származékos ügylet árfolyamát.
A világ egyik legtekintélyesebb jegybankja, a Svájci Nemzeti Bank irányadó kamatcélja is a svájci frankra számított három hónapos londoni bankközi kamat.
A Libor célja a bankok valós nagybani hitelköltségeinek tükröztetése, ám a brit pénzügyi felügyelet ősszel közzétett, rendkívül kritikus hangvételű vizsgálati jelentése szerint az egyes bankok kereskedőinek prémiumai is olyan tranzakcióktól függtek, amelyek jövedelmezőségét a Libor mindenkori szintje határozta meg. Így ezeknek a kereskedőknek érdekükben állt az adott tranzakció természetétől függően felfelé vagy lefelé nyomni a Libort, és ezt a botrány kirobbanásáig szabadon, ellenőrzés nélkül megtehették – állt a jelentésben. (MTI)

Scroll To Top