Kockázati tőke és állami befektetés – csak együtt tehetik sikeressé az innovatív vállalkozásokat

A kockázati tőkepiac rendkívül jó helyzetbe került az utóbbi években a jelentős állami befektetések hatására. A startup-ok számára ugyanakkor fontos kérdés, hogy mi következik, ha elapadnak az állami források. A Venture Capital Summit csúcskonferencián az állami és a privát szektor vezető szakemberei beszéltek arról, hogy mit hozhat a 2016-os év és milyen befektetői kultúra alakulhat ki hosszú távon.

A konferencia kezdéseként Szabó Krisztina Júlia, a Nemzetgazdasági Minisztérium főosztályvezetője ismertette a 2014 októberében végzett Kockázati Tőke Audit Bizottság magyarországi megállapításait. „A bizottsági audit rendszerszintű hibaként tárta fel, hogy a vizsgált esetek jelentős részében ugyan a hivatalos székhely nem Közép-Magyarországon volt, de a tényleges befektetés a közép-magyarországi régióban valósult meg”. Az audit szerint gyakoriak voltak a vezetői kivásárlások, pedig a vonatkozó közösségi iránymutatás szerint sem kiváltási tőke, sem a kivásárlás nem nyújtható be elszámolható kiadásként. A jelentés kitért a Magyarországon kívüli vállalkozásoknak nyújtott, ezért nem elszámolható támogatások kérdésére is. A főosztályvezető ígéretet tett arra, hogy a jövőben precízebbek lesznek a pályázati kiírások, és ellenőrzéseket fognak tartani, hogy kizárjanak minden lehetséges szabálytalanságot.

Pálinkás József, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal vezetője arról beszélt, hogy a januárban létrejött, és az idén mintegy 75-80 milliárd forintból gazdálkodó NKFIH az értékteremtő befektetések katalizátora szeretne lenni, amihez partnerek lehetnek a kutatásfejlesztés és innováció szereplői, valamint a globálisan is versenyképes vállalatok. Pálinkás idézte a nemzetközi közgazdászok dilemmáját arról, hogyan kaphatná vissza az állam a befektetett pénzt a sikeres vállalkozásokból, ugyanakkor idézte Bojár Gábor közgazdászt is, aki szerint állam és innováció rossz párosítás, bármilyen okos szempontok alapján adják is a közpénzt, az árt a vállalkozásoknak. Pálinkás József szerint az igazság középen van, ezért érdemes valamiféle egyensúlyt teremteni a két vélemény között. A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal az értékteremtő befektetések katalizátora szeretne lenni, a kutatásfejlesztés és innováció szereplőit partnereknek tekinti. Pálinkás József bejelentette, hogy megújult, azaz forrásorientáltból feladatorientálttá vált a pályázati feltételrendszer. Olyan partnercégeket keresnek, amelyek garantálják a fejlesztés hasznosságát, és azt, hogy a versenyképesnek induló projekt lezáráskor is az lesz, továbbá vállalja az eredmények hasznosítását is.

Rendkívül jónak ítélte a startup környezetet Oszkó Péter. 2015-ös piaci diagnózisában az Oxo Labs vezérigazgatója azt mondta, a szektorban nemcsak a kezelőalapok tőkevonzó ereje jelentős, de a gazdasági átalakulások eredményeként is komoly vonzerőt gyakorol a tehetségekre. Ugyanakkor sajnálatosnak vélte, hogy a kudarcok feldolgozásának, de a sikerek kezelésének sincs meg a kultúrája Magyarországon, még mindig hiányzik az ötlet vagy fejlesztési fázisban lévő projektek támogatásának üzleti modellje. Hiányosságként említette Oszkó, hogy az inkubátorok és akcelerátorok piaca nem működik hatékonyan, aránytalanul sok a szereplő, ami nyilvánvalóan az állami pénz bőséges jelenlétének köszönhető. Oszkó Péter pozitívumként említette, hogy 2016 evolúciós ugrás lesz az alapkezelői piacon.

Oszkó szerint a kezelőalapoknak nemcsak a tőkevonzó ereje jelentős, de komoly vonzerőt gyakorol a tehetségekre. Sokkal több befektetési célpont van, mint 5 éve, mégis sok a hiányosság az üzleti szaktudást illetően. Véleménye szerint egyszerre kell megoldani a befektetési célpontok és a befektetők összekötését, és mindkét szereplő nemzetközi bekötöttségének fejlesztését. A legnagyobb robbanás szerinte ezen a piacon következett elmúlt években, de sok az olyan befektető, aki csak a hazai piacon tevékenykedik. Az összefogásra biztatott, hiszen az alapkezelők együtt jobbak és erősebbek.

Csuhaj V. Imre, a Széchenyi Tőkealap elnök-vezérigazgatója szerint Magyarországon nem csupán a K+F szektorba kellene befektetni, tömeges kisvállalati tőkebefektetésre van szükség. Hozzátette: ezt a Széchenyi Tőkealapnál most próbálják ki, elsősorban a hagyományos ágazatokra koncentrálva. Fontos kérdésnek nevezte a jelenlegihez hasonló állami tőkebefektetések jövőjét. Szerinte az állami forrásokra egyértelműen szükség van, de ezekhez mindig 32-35 % privát forrásnak kellene társulnia. A 2011 óta működő Széchenyi Tőkealap sikerének kulcsa, hogy nem akar többségi tulajdonba kerülni, és stratégiája a befektetési érdekeltség fenntartására és a folyamatos növekedésre irányul.

Eszter Elemér, a Portus Buda vezetője szerint a Jeremie program célja egyértelmű: minél több sikeres projekt valósuljon meg az országban, hogy megtízszereződjön a befektetett 120 milliárd forint. Ehhez az szükséges, hogy a tőkebefektetők és a vállalkozói oldal egyaránt komolyan vegyék feladatukat. A rendszerváltás óta több hasonló nemzetgazdasági esély is kínálkozott, ám ezeket rendre elszalasztotta az ország: a privatizáció, a közbeszerzések és az EU-s pályázatok kapcsán piacra került tőkének alig 30%-a van jelen ma működő tőkeként az országban. Bár a hajrában vagyunk – hiszen a Jeremie december 31-én véget ér – érdemes a jövőről beszélni, hiszen az alapkezelőknek még fontos feladataik vannak: most lesz igazán fontos a portfólió menedzsment, illetve a sikeresen végrehajtott Exit-ek.

A Jeremie program jövőjét firtató kerekasztal beszélgetésben részt vevő szakértők – Gerő Viktor, Vitán Gábor, Eszter Elemér – egyetértettek abban, hogy a Jeremie program segített, ám fontos, hogy a projektekben a magántőke minél nagyobb arányban legyen jelen, illetve, hogy a szakmai csapatok létrehozása és az egész kiválasztási folyamat hatékonyabban menjen végbe.

A következő kerekasztal beszélgetésen az üzleti angyalok hazai piacon adódó szerepéről vitatkozott Straub Elek, Weiszbart Zsolt, Károlyi Antal és Kovács Zoltán. Straub Elek azt tapasztalta, hogy a vállalkozások sokszor részcélokban gondolkoznak, ahelyett, hogy a nyereség elérésére fókuszálnának, és száz projektből átlagosan csak három olyan van, amelyikbe valamikor érdemes lehet befektetni. A befektetők tehát versengenek azért, hogy a valóban kiváló minőségű projekteket megszerezhessék. Ugyanakkor itthon a kevesebb tapasztalat miatt több idő kell egy-egy start-up felfutásához – tette hozzá Károlyi Antal – ami értelemszerűen növeli a költségeket. A globális piacra történő kijutás pedig szintén egy óriási kihívás, fel kell nőni ahhoz a feladathoz, hogy angolul, egy óriási kontinensen képes legyen magyar cég sikereket elérni. Az angyalok Amerikában tehetős, többnyire sikeres karriert befutott idős emberek, akik a saját pénzüket teszik be a vállalkozásba. Magyarországon ilyen réteg nincs, ezért van szükség az intézményi keretekre.

Karafiáth Balázs előadásában felhívta a figyelmet arra, hogy a Szilícium völgye nyitva áll a magyar start-up-ok előtt, a Neumann Society önkéntesei és támogatói azon dolgoznak, hogy minél több magyar tehetség érhessen el sikereket a tengerentúlon, azzal, hogy segítenek az elkövethető hibák számát csökkenteni, a megfelelő amerikai partnerek együttműködések kialakításával. A cél az, hogy lehetőleg már az alapítók között is legyen egy amerikai vállalkozó, hiszen ez jelentősen növeli annak az esélyét, hogy világsiker születhessen.