A négyzetméter strigulától nem kell félnetek oly nagyon: családbarát lett, mehetsz boltba bőven, kiszámoltuk ezt is. Élelmiszerboltba egy nap 5 millió vásárló mehet, te akár kétnaponta is, de ha csak egy családtag megy, akkor minden nap lehet friss a kifli. Nem tudsz tízzel osztani? Pedig kötelező! Csak az tarthat nyitva, aki sípszó után négyzetméterezik. De hát a pontosan 30 napos boltzár minden pénzt elvitt, rezsi volt, bevétel nem. És a nyitás pénzbe is kerül, nem tud újranyitni mindenki. Reklám nélkül nem is megy. Kiruccanós esti program lesz a bevásárlás.
Családbarát négyzetméteres szabályt fabrikált a kormány, az már biztos.
A legfontosabb négyzetméteres szabály: aki március 7-től nyitva tart, mindegy, hogy előtte fogadhatta a vásárlót vagy nem, tehát lehet élelmiszerbolt, vagy cipőbolt, köteles betartani minden új (és persze régi) járványügyi szabályt. Ez nem csak a négyzetméteres vásárlószám, annak kiírása, vagy az üzlet előtti sorba állítás másfél méterenként, hanem a kézfertőtlenítés lehetősége is, továbbá a folyamatos fertőtlenítés is. A bevásárlóközpontokban az üzleteken kívüli folyosókon, tereken mindenütt kötelező a másfél méteres távolságtartás, az üzletekben „csak” lehetőség szerint (a kisebb boltokban erre kevés is a hely). És a gyengébbek kedvéért: marad a maszkviselet is. A 21 óra 30 perces zárás pedig csak egy lehetőség nyilván.
Nem minden boltos tud a nyitást engedő sípszó után azonnal kinyitni, és lesz olyan is sajnálatos módon, akinek igazából újra kell kezdenie a boltozást, mert a régi már nem megy, ha egyáltalán újra bele tud vágni, mint vállalkozó. A boltzár előtt is már sok volt a bezárt bolt, mivel az iparcikkes vásárlásokat nagyon visszafogták a családok.
Okosban lopakodókból is, pofátlanból is akadt néhány
Korábban azzal számoltunk, 80 ezer boltnak kellett március 8-tól bezárnia, de időközben azért tisztázódtak a frontvonalak, és néhány ezerrel kevesebb lett a lehúzott redőny. És például egyes tilosban pofátlankodó webáruházak bemutatóterem, átvevőpont címén a boltzár idején üzleteket tartottak nyitva (például az Alza, vagy a Mall, pedig a jogszabály és a kormányzati állásfoglalás ezt nem engedte), miközben a többiek szépen követték a jogszabályt és nem ügyeskedtek.
Voltak persze megoldások okosban is, de ezek belefértek a jog kereteibe. Például piacos virágüzletek a boltajtóra kiírták, hogy raktár, és előtte asztalon piacoztak, azt szabad volt. Vagy a cipész kirakott egy „csomagküldő automatát” a javítóműhelye elé és fogadta a telefonos rendeléseket. Ja, hogy az ő automatája egy papírdoboz volt? Hát igen, a technika lépdelhet visszafelé is. És ha lehet házhoz kijáró szakács is, miért ne lehetett volna fodrász, vagy pedikűrös? A közösségi oldalak is felkapottabbak lettek boltos hirdetésekben, ami igazából csomagküldő kereskedés, ez a hivatalos neve minden olyannak, amikor nem az üzletben válogat a vásárló, a webáruház, vagy a telefonos rendelés is benne van. Határos az úgynevezett házaló kereskedéssel is, ami üzleten kívüli, tehát nem volt tiltott. Leleményből tehát azért akadt egy kevés, de hát ez csak a veszteségekből faragott egy keveset.
Tartott 30 napig, a húsvéti ünnepeket nem számítva 27 napig, virágboltosoknak eggyel kevesebbig.
És akkor hányan is férünk el egyszerre a boltokban? Ha sietsz, akkor sokan, családonként egy családtag pedig bőven
Kell hozzá alapterület, vásárlószám és átlagos üzemidő, nyitvatartási időszak.
14 éves kortól számoltunk vásárlókat, hiszen akkor mindenki beleszámít a 10 négyzetméter/vásárló limitbe.
Az élelmiszerboltok többsége reggel hatkor nyit, de a kisebbek már 19-20 órakor bezárnak és a legnagyobbak lesznek fél tízig nyitva. Hát ebből nehéz átlagos üzemidőt számolni, de vegyük azt, ami a legszűkebb keresztmetszet, mondjuk egy napi 14 órás nyitvatartási időszakot (reggel hattól este nyolcig). Az élelmiszeres szakboltok kisebbek, rövidebb a nyitvatartásuk, itt 10 órás átlagos üzemidővel latolgatjuk a sorállási esélyeket.
Az iparcikkes boltok jellemzően 10 órakor nyitnak, 18 órakor zárnak, kivéve a plázás boltokat és a legnagyobb szakáruházakat. De maradunk itt is az óvatosabb becslésnél, legfeljebb nem kell mégsem majd annyit sorban állni, a nyolc órás üzemidőnél. Sőt, téglát nem veszel minden nap.
Így az kerekedik ki, hogy az átlagos vásárló, ha egy órát tölt egy élelmiszerboltban, akkor az élelmiszerboltok összalapterületét számításba véve minden másnap mehetünk vásárolni. De hát a családok számát véve alapul már sokkal kedvezőbb a kép, akkor minden nap mehet a családból valaki, persze egyedül. És ha nem egy órát tölt valaki a boltban, hanem kevesebbet, több idő jut másnak, vagy többen mehetnek be a négyzetméter szabály mellett egy-egy nap.
A kisebb élelmiszer szakboltokban kevesebben tudnak megfordulni, de kevesebben is járnak ide. És sok mindent a nagyobb élelmiszerboltban is meg lehet venni, tehát nagy zűr nem lehet itt sem.
Iparcikk féleséget nem vásárolunk minden nap, itt bizony még lötyögés is lehet, mint máskor, leszámítva az ügyesen kicentizett akciókat. De az átlag egyáltalán nem rémisztő, sőt:
bolttípus | összes bolt alapterülete | egy időben lehetséges vásárlószám | egy nap egy órás vásárlási idő mellett vásárolhat |
élelmiszerbolt | 3,8 millió nm | 380 ezer fő | 5,3 millió fő |
élelmiszer szakbolt | 0,9 millió nm | 86 ezer fő | 0,9 millió fő |
ruha, cipő | 1.9 millió nm | 188 ezer fő | 1,5 millió fő |
bútor | 1 millió nm | 100 ezer fő | 0,8 millió fő |
építőanyag, barkács | 2,5 millió nm | 250 ezer fő | 2 millió fő |
egyéb iparcikk | 4.5 millió nm | 450 ezer fő | 3,6 millió fő |
jármű, alkatrész | 2.2 millió nm | 220 ezer fő | 1,8 millió fő |
KSH, vásárlószám: 14 éven felüli lakosság, 8,3 millió fő, kerekített adatok |
Négyzetméter: nem kell félnetek oly nagyon
Nehogy hiányérzete legyen valakinek, most vásárlótérről szól a jog (az a terület, ahova az üzlet vásárlói vásárlás céljából belépnek, de van árusító tér és eladótér is a kereskedelemhez kötődő jogban).
A hosszabb nyitvatartás nyilván széthúzza a vásárlók mezőnyét, a vendéglők zárva tartása mellett pedig esti program lehet a bevásárlás is.
A szülői, vagy baráti páros elvesz egy helyet a többiektől, és nem az számít, hogy hány kosarat visznek, vagy bevásárlókocsit tologatnak a vásárlók, hanem hogy hányan is vannak. Javasolt álca egy plusz bevásárlókosár, a vehemensebb vásárlók csillapítása érdekében.
Másik apróság, hogy a bejutásra várakozók – a közös háztartásban élők kivételével – egymástól 1,5 méteres távolságot folyamatosan tartsanak, No és hogyan ellenőrizhető, hogy két egymáshoz közelebb álló vásárló vajon közös háztartásban él-e. Lakcímkártyával? Hát igen, így már udvarolni sem lehet a bolt előtt másfél méteren belül, vagy éppen a házi feladatot megbeszélni.
Nyitás? Júj, de sok pénz kell most hirtelenjében!
A boltzárnak ára van, hiszen kiesik a bevétel, közben a rezsit (például az üzlethelyiség bérleti díját, ha az egy plázában, vagy más vállalkozó tulajdonában van) fizetni kell. Az eladókat március 8-át követően – hiszen első körben két hétre vetítették előre a boltzárat – próbálták ideig-óráig foglalkoztatni, nyilván feladatokat is kaptak (leltár, árurendezés, takarítás, egyebek), de ezek a tennivalók hamar elfogytak. és a vállalkozók pénzei is. Jöhetett a szabadságolás (a munkavállaló csak a szabadságának egy kisebb részéről rendelkezhet), részmunkaidőre átsorolás (az még mindig olcsóbb, de megmarad legalább a munkaviszony), és végső sorokban az elbocsájtás is, hiszen a negyedik hét már nagyon megnyújtotta a nulla bevételes boltzárat.
Persze, próbálkoztak mindennel a boltosok, profil csereberével, webes, telefonos hirdetésekkel, de hát ezek erősen korlátozott piaci lehetőségek voltak.
És a boltzár előtti hónapok sem voltak rózsásak az iparcikkes boltoknak, a statisztika jókora visszaeséseket is jelzett, a legnagyobbakat a ruházati kereskedelemben, de a könyves, vagy játékboltok is a járvány előttinél kevesebb bevételeket könyvelhettek el. Ez pedig szélesebb körben veszteséges piacozást jelentett.
A boltnyitás időpontja mondjuk azért is fontos, mert el kell készíteni az eladók beosztását (ha még állományban vannak, ha nem, de nyit a boltos, keresnie kell újat, vagy a régit visszahívni), számolgatva azt is, mikortól mennyi a fizu.
A hosszabb nyitvatartás nagyobbrészt az élelmiszeres, napicikkes boltokat érinti és a plázák árusait, valamint a nagy szakáruházakat (például szórakoztató elektronika, háztartási gép, sportszer, bútor). Ezekben a boltokban új beosztás kell, amit hét, vagy legalább 4 nappal előbb közölni kellene az eladóval, ha nem, akkor jöhet a túlmunka (rendkívüli munkavégzés) pénze, ami alapból 50% (megegyezés esetén szabadidő is adható helyette, de hát valahol az is pénz).
Reklám nélkül nem megy az újranyitás, és lesz egy kis kergetőzés a webáruházakkal
A boltzár előtti döcögős hónapok is azt jelzik, hogy a vásárlók óvatosak a járványos időszakban. Kell is a reklám, hogy az én boltocskámba nézzen be először újranyitáskor, de hát ez is pénz, még akkor is, ha csak a kirakatban lóg egy akciós tábla, hiszen ugrik a bevétel egy része.
Az árukészletet is frissíteni kell, bár nyilván az elfekvőt próbálják majd akciózni, ha az még kell valakinek. De hát egy hónap boltzárból sok, veszteségből még több, akciózásra fordítható pénz pedig jó esetben is alig akad.
És a webrendelések még úton vannak, melyeket az ünnepek előtt kértek a vásárlók, boltzár idején pedig kétszeresére ugorhat a webpiac, éppen a boltzáras boltok termékeiből. A webáruházak reklámjai pedig ezerrel dőlnek, manapság már az egész év egy nagy black friday, minden nap rázendítenek egy újabb sorral.
Még jó, hogy az újrakezdési hitel lehetősége ott lebeg, de hát a hitelhez is kell némi saját erő.