Gazdasagportal.hu Gazdasági és tőzsdei hírek.
Jeremy Podger, a Fidelity portfolió menedzsere korábban úgy vélte, hogy az a legokosabb, ha az ember az ügyfelek portfólióit mindig az ESG-alapelvek figyelembe vételével kezeli. A véleménye mára megváltozott. Ezek az alapelvek a nemzetközi együttműködés közepette alakultak ki abból a célból, hogy a befektetői közösség elfogadja és alkalmazza őket. A jelenlegi, bizonytalan politikai légkörben érdemes újból átgondolni a pro és kontra érveket, és feltenni a kérdést, hogy meg kell-e változtatnunk az ESG-vel kapcsolatos véleményünket. Podger úgy véli, eljött az ideje, hogy megerősítsük az ESG iránti elkötelezettségünket
Az aktív portfólió menedzserek általában egyértelmű utasítások alapján, vagyonkezelői felelősség terhe mellett végzik a munkájukat – ez lényegében azt jelenti, hogy a lehető legjobb, kockázatokkal korrigált hozamot kell biztosítaniuk az ügyfeleik számára. Felmerülhet a kérdés, hogy miképpen egyeztethető össze ezzel az ESG-szempontok betartása. Az érintettek már elfogadták, hogy az ESG-vel kapcsolatos egyes alapelvek már beépültek a befektetési folyamatokba, de némelyek szerint ez bizonyos kompromisszumokkal is járhat.
Először is, ha egyes befektetési lehetőségeket az ESG-re való hivatkozással kizárunk a mérlegelésből, akkor nyilván csökken az alap diverzifikációjának lehetősége, ezért nő a szélesebb referenciaindexhez viszonyított kockázat is (a tracking error). Másodszor, ha csak a szabályokat a legszigorúbban betartó, habtiszta vállalatokba fektetünk, akkor nyilván magasabb értékeltségeket kell majd megfizetnünk, így bezárjuk magunkat az alacsonyabb várható hosszú távú hozamok kalodájába.
Mindkét érv meglehetősen hihetően hangzik. A gyakorlatban azonban mégsem jelentenek valódi korlátozást az ESG-tudatos alapkezelő számára, főleg ha a diverzifikált, globális portfóliók helyzetéből indulunk ki. Amikor az ügyfelek megjelölik, hogy melyik konkrét papírokat vagy területeket akarják elkerülni, az így kialakuló „feketelista” a befektetési univerzumnak általában csak egy egészen kis szeletét fedi le, ezért a portfólió diverzifikálását nem igazán befolyásolja. Másrészt bár igaz, hogy van néhány példaértékű ESG-papír, mely régóta nagyon magas árfolyamokon forog, de ezek többsége olyan vállalat, amelyik valamilyen zöld témával foglalkozik, és ezekben egyes befektetők erős hosszú távú növekedési potenciált látnak. Ezeket egyesével kell nagyító alá venni – és ki fog derülni, hogy nem mind számít jó befektetésnek.
Nem minden ESG, ami fénylik
Vegyünk például azt a megújuló energiaforrásokból áramot termelő kínai vállalatot, amelynek papírjait 2011-ben vezették be a Hong Kong-i piacra. Értékeltsége magas volt, de komoly növekedési potenciált ígért, és néhány ESG-megfigyelőt lázba is hozott (jobban, mint az alapkezelőket). A jövedelmét tekintve hozta is az ígért növekedést, de cserébe a mérlegét hatalmas tartozások terhelték. A részvények árfolyama a kereskedés első évében több mint 50%-ot zuhant, és máig sem tudott visszakapaszkodni a kibocsátáskori szintre. Ez csupán egy olyan eset, mely remekül illusztrálja, hogy a csak az ESG-szempontokra koncentráló, és a hagyományos szempontokat figyelmen kívül hagyó befektetési megközelítésmód legalábbis kockázatos, de leginkább felelőtlen.
Először is: tagadhatatlan, hogy egyre több befektető szeretné felelősen elhelyezni a pénzét. Ha ez a folyamat tovább tart, akkor a „jó” ESG-vel rendelkező vállalatok tőkeköltsége természetesen csökkenni fog a többiekéhez képest, és ez a tendencia vélhetően jót tesz majd a hozamaiknak is. (Ez mellesleg azt is jelenti, hogy a felfelé ívelő röppályán mozgó vállalatok húzhatják a legnagyobb hasznot, ezért nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nyakló nélküli hitelfelvevő, pazarló vállalatokat sem.) Másodszor: ami a kockázatokat illeti, ezeket az alkalmazkodóbb vállalatokat egyszerűen ritkábban fogják sújtani a kormányzati intézkedések vagy az azok üzleti partnerek, amelyek arra törekszenek, hogy az ellátási láncuk a lehető legszigorúbb követelményeknek is megfeleljen.
Fogolydilemma
Ez a két pozitív érv is elég volt ahhoz, hogy Podgert egyre jobban meggyőzze az ESG-megfontolások érvényre juttatásának helyénvalóságáról a globális portfóliók esetében. De most lehet, hogy változnak az idők. Korábban azt, ha egy vállalat ESG-gyakorlata nem volt megfelelő, nem csak egy egyszerű, operatív kockázatként kezelték, hiszen lényegében egy feltételes jövőbeli teherről, kötelezettségről volt szó. Ha azonban most a globális együttműködés felbomlására kell számítani, akkor előfordulhat, hogy azok a vállalatok (és országok), amelyek úgy döntenek, hogy nem foglalkoznak az externáliákkal, potenciálisan még nyerhetnek is a dolgon, hiszen nem fenyegeti őket annak a kockázata, hogy ezért valamilyen retorzió érheti őket. Amikor az USA a közelmúltban kilépett a párizsi klímaegyezményből, az klasszikus példája volt a játékelméletben „fogolydilemmaként” emlegetett helyzetből származó előnynek, vagyis amikor az együttműködést megtagadó (defektáló) fél úgy érzi, előnyhöz jut, ám erre a többiek kárára kerülhet csak sor.
A múltban azt láttuk, hogy a világ kormányai következetesen azt az álláspontot képviselték, hogy bátorítani kell a legjobb gyakorlatot a közjó és a globális környezet javítása érdekében. Most vajon annak vagyunk tanúi, hogy a résztvevők feladják ezt a céljukat, és egyoldalúan visszalépnek annak megvalósításától abban a reményben, hogy költség- és versenyelőnyhöz jutnak?
Nagy kérdés ez, és sajnos az alapkezelők nem kimondottan vannak felkészülve a megválaszolására. Feltétlenül aggasztó, és egyértelműen megkérdőjelezi azt a felfogást – melyet a múltban mindenképpen érdemes volt követni –, hogy az ESG-alapelvek betartása a befektetések területén összeegyeztethető a befektető hagyományos kockázati és hozamcéljaival (sőt, vélhetően még vonzóbbá teszi azokat).
Nem függetlenül, párhuzamosan
Mindazonáltal úgy tűnik, hogy ezek a dolgok ciklikusan változnak, és hosszú távon a minden országnak előnyöket hozó globális együttműködés várhatóan erősödni fog. Ugyanakkor Podger szerint nem tudhatjuk biztosan, hogy ennek a folyamatnak mi lesz a végkifejlete, ezért egyelőre még a korábbiaknál is fontosabb, hogy az ESG-alapelvek betartásához elvi okokból is ragaszkodjunk – nem azért, mert ez a befektetési célok elérésének eszköze, hanem azoktól függetlenül, és azokkal párhuzamosan.
Most olyan idők járnak, amikor az aktív portfólió menedzsereknek folyamatosan bizonyítaniuk kell azt, hogy mint jelentős összegű ügyfélvagyon kezeléséért és a világ különböző részein működő vállalatok tőkeköltségeinek meghatározásáért felelős vállalati befektetők megbízhatóan védik az ügyfeleik érdekeit – még akkor is, amikor a kormányok nem ezt teszik, pedig a létezésük célja, hogy az állampolgárok hosszú távú érdekeit képviseljék. Ezért a lehető legszigorúbb normák szerint kell működniük és még szorosabb kapcsolatokat kell ápolniuk a vállalatokkal, hogy ezeket a nézeteiket megoszthassák velük.
Ezért jött hát el az ideje annak, hogy más szemmel tekintsünk az ESG-alapú befektetési tevékenységre. Nem csak azért, mert ezt kívánja a józan ész vagy a célszerűség. Az ügyfelek érdekében és felelős vállalati polgárként – függetlenül attól, hogy merre lendül éppen a politikai inga – a portfolió menedzserek kötelessége még jobban rávilágítani az ESG szempontjaira és gondoskodni arról, hogy mindannyian észben tartsák őket. Eljött a nézőpontváltás ideje.
GLEMUS2751-0519
Fontos tájékoztatás:
▪ Az itt közölt információk csak befektetési szakembereknek szólnak, magánbefektetők ne alapozzanak rájuk befektetési döntéseket. Az anyag előzetes hozzájárulás nélkül nem sokszorosítható és terjeszthető.
▪ A befektetések értéke csökkenhet és nőhet is, és előfordulhat, hogy a befektetők nem kapják vissza a teljes befektetett összeget.
▪ A konkrét értékpapírok említése nem tekintendő a megvásárlásukra vagy eladásukra vonatkozó ajánlásnak, és csupán illusztrációs célokat szolgál.
▪ A befektetők vegyék figyelembe, hogy az itt közölt nézetek esetleg már nem aktuálisak, és hogy azok alapján a Fidelity esetleg már meghozta a szükséges intézkedéseket.
▪ A múltbeli teljesítmény nem jelzi előre megbízhatóan a jövőbeli hozamokat.