A ténylegesen nemzetközi életvitellel rendelkező magánszemélyek és családtagjaik jövedelemadózása több ország adószabályait is érintheti. Az érintettek számára bonyolult lehet annak tisztázása, hogy melyik országban, mely jövedelmük után kellene valójában adót fizetniük. A szövevényes szabályozási háttér ellenére is érdemes azonban a józan eszünkre hallgatni: ha rendkívül előnyösnek látszik valamely megoldás, akkor javasolt alaposabban körüljárnunk a kockázatokat.

Általános érvényű szabály, hogy a látszólag létrehozott nemzetközi struktúrákat az adóhatóságok könnyen felismerik és átlátják. Ezek a kizárólag „papíron létező” megoldások a tényleges körülményekkel ellentétesek, egyetlen céljuk a kedvező adózás vagy adómentesség elérése. Mindehhez olyan jogi és adótechnikai megoldásokat alkalmaznak, amelyek az illetékes hatóságok számára a kapcsolódó adatbázisokból könnyen feltárhatók. Egy ország általában a kérdéses személy állampolgársága, az ország területén történő tartózkodás időtartama, az ott kifejtett tevékenység alapján dönti el, hogy a magánszemély jövedelmét megadóztatja-e, és ha igen, milyen mértékben. Egyértelmű a helyzet, amikor a magánszemély élete és üzleti tevékenysége nem terjeszkedik túl egy ország határán. Amikor azonban egy magánszemély lakóhelye, családi és üzleti kapcsolatai, vagy bevételei a révén egy másik országhoz is kapcsolódik, akkor előfordulhat, hogy több ország szeretné ugyanazon személy jövedelmét megadóztatni.

 

„Az országok közötti adóztatási konfliktusok feloldására jöttek létre a kettős adóztatás elkerüléséről szóló kétoldalú egyezmények. Ezek célja egyrészről az, hogy eldöntsék, melyik országban szükséges befizetni a magánszemélyt terhelő adót. Ezen egyezmények egy strukturált szabályrendszert követnek, amely azt vizsgálja, hogy egy személy mely országhoz kötődik a legerősebben tényleges életvitele alapján, ez alapozhatja meg ugyanis az adott ország jogát az adóztatáshoz” – hívja fel a figyelmet Dr. Kóka Gábor, a Deloitte Private közép-kelet-európai régiójának vezető partnere.

 

Az egyezményben felsorolt jogi fogalmak (pl. állandó lakóhely, létérdekek központja, egyes jövedelemtípusok stb.) vizsgálata bonyolult, a nemzeti jogon is alapuló jogalkalmazási feladat. Azonban a nemzeti adóhatóságok alapvetően gyakorlati szempontokat, hétköznapi tényeket és életkörülményeket vesznek figyelembe az adókötelezettség megállapítása során: ténylegesen hol lakik a kérdéses személy, hol lakik a családja, hova járnak iskolába a gyermekek, hova fűzik szorosabb baráti, rokoni vagy üzleti kapcsolatok stb. Így a saját életkörülményeink ismeretében laikusként is jó eséllyel el tudjuk dönteni, hogy melyik országhoz kötődünk a legszorosabban – és ettől a fő adófizetési kötelezettségünk főszabály szerint az esetek túlnyomó részében nem válik el.

 

Amennyiben egy magánszemély nem azon állam szabályai szerint fizet adót a jövedelme után, mint ahol ténylegesen él, dolgozik, akkor felmerülhet az agresszív adótervezés veszélye. Ilyen esetekben a magánszemély főként vagy kizárólag a kedvezőbb adózás – adómentesség – érdekében hoz létre mesterségesen kreált, a valós élethelyzetével összhangban nem álló, látszólagos körülményeket, amelyek tipikusan csak „virtuálisan léteznek”: ilyen lehet egy új bejelentett lakcím, egy újonnan alapított, tevékenység nélküli társaság, egy pénzügyi számla.

 

A nemzetközi egyezmények szerepe nemcsak a kettős adóztatás elkerülése, hanem az adóztatás kijátszásának megakadályozása is. A nemzeti hatóságok egymással együttműködve, a közöttük lévő és a pénzügyi intézményekkel létesített automatikus információcsere alapján a már rendelkezésre álló adatokból fel tudják tárni az adóelkerülő megoldásokat.

 

”Gyanú esetén az adóhatóságok vizsgálat alá veszik a „papíron létező” helyzetet és feltárják a tényleges életkörülményeket. Ha bebizonyosodik, hogy a valós életvitel szerint a magánszemély másik országhoz való kapcsolata erősebb, és ennek eredményeképpen adókötelezettségét ott kellett volna teljesítenie, az eljáró adóhatóság valós helyzet szerinti adókötelezettségek teljesítését visszamenőleg is előírja, illetve adóbírságot is kiszabhat. Ráadásul a szándékosan létrehozott megtévesztő struktúrák működtetésének akár büntetőjogi következményekei is lehetnek” – tette hozzá Dr. Kóka Gábor.

 

Természetesen szándékosság nélkül is kialakulhat helytelen jogértelmezésen alapuló gyakorlat, figyelembe véve azt, hogy a nemzetközi adózás részletszabályainak értelmezése és a helyes adókezelés megállapítása specifikus szakértelmet igényel. Azonban, ha az adókövetkezmények furcsák, vagy az adott élethelyzet ismeretében túl szépek, hogy igaznak tűnjenek, akkor a laikusban is okkal merülhet fel a jogellenesség gyanúja.

 

 

 

A Deloitte-ról

A Deloitte számos iparágban nyújt könyvvizsgálati, valamint adó- és egyéb tanácsadási, továbbá jogi szolgáltatásokat (ügyfeleinknek együttműködő ügyvédi irodánk, a Deloitte Legal Göndöcz és Társai Ügyvédi Iroda nyújtja a jogi tanácsadási szolgáltatásokat) állami és magáncégek részére egyaránt. Több mint 150 országban jelen lévő hálózatán keresztül a Deloitte világszínvonalú szakértelmével és minőségi szolgáltatásaival segíti ügyfeleit abban, hogy megfeleljenek az előttük álló üzleti kihívásoknak. A Deloitte mintegy 312 000 szakértője egytől egyig arra törekszik, hogy a kiválóság mércéjévé váljon.

A Deloitte név az Egyesült Királyságban “company limited by guarantee” formában alapított Deloitte Touche Tohmatsu Limited társaságra és tagvállalatainak hálózatára utal, melyek mindegyike önálló, egymástól elkülönülő jogi személy. A Deloitte Touche Tohmatsu Limited és tagvállalatai jogi struktúrájának részletes bemutatását a következő link alatt találja: www.deloitte.com/hu/magunkrol.