5 dolog, amit ne mondjunk a vállalati rendszergazdánknak, ha nem gyűlöljük őt nagyon

Minden rendszergazda parxisában vannak olyan szócsaták, amik nélkül sokkal boldogabb lenne az életük. Van, amikor maximális jószándékunk ellenére irritáló dolgot mondunk a munkahelyi rendszergazdánknak, holott semmi ilyen szándékunk nem volt. A Mav-IT Kft rendszergazdái segítségével összegyűjtöttük azt az 5 mondatot, ami különösen bosszantja őket. Használat után érdemes sietve elhagyni a helyszínt…

1.) „Nem tudom mi az a parancsikon, nem vagyok informatikus.” A számítógép használatának képessége nem velünk született, azt meg kell tanulni. (Nem olyan tehát mint a foci, amihez mindenki azonnal ért…) Ennek folyamatnak a része, hogy a kezelését és az egyes elemek elnevezését elsajátítsuk. Lássuk be: az autószerelőnek sem mondjuk, hogy nem tudjuk mi az az ablakmosó, mert nem vagyunk autószerelők. Tanuljuk meg az egyes izék és hogyishívjákok nevét legalább felhasználói szinten.

2.) Ha egy hibát vagyunk kénytelenek jelezni akkor a hibát jelentsük, ne azt hogy mennyire fontos lenne amit csinálni akartunk. A rendszergazda örömmel segít nekünk, hiszen az a munkája hogy megoldja amit mi nem tudunk. Nem érdekli őt, hogy miért olyan nagyon fontos elküldenünk a Q3 jelentést az alosztályvezető helyettes asszisztensének. Az a lényeg számára, hogy mi akadályoz meg minket ebben. Minél előbb elmondjuk tehát a varázsmondatot, annál előbb kezdi meg a rendszergazdánk a probléma javítását. A feladatunk fontossága nem mozdítja elő a hiba feltárását.

3.) Olyan hogy semmi sem működik, nincs. Ha megkérdezi a rendszergazda, hogy mi nem működik, ne generáljunk hosszú beszélgetést azzal a rossz kezdéssel, hogy: „semmi” akkor, ha valójában csak egy hibaüzenetet adott valamelyik szoftverünk. Ha hosszú percek kemény szócsatájával kell a rendszergazdának Columbo-t megszégyenítő keresztkérdésekkel kinyomoznia azt, hogy pontosan mi is a probléma ami zavar minket, egyszerre feltartjuk a rendszergazdát és elodázzuk a hiba megoldását. Van olyan cég, hogy több száz gépet egyetlen rendszergazda menedzsel és valaki más már épp tűkön ülve várja a sorát.

4.) „Lehetőleg ne kezdjük úgy a hibariportot, hogy már megint sz…r ez a sz…r.” Egyrészt mert egyáltalán nem biztos, (még nagyon hasonló hibajelenségek esetén sem) hogy ugyanaz a probléma oka, másrészt pedig a rendszergazda nem a betegség, hanem a gyógyír. A rendszergazda segíteni szeretne nekünk. Ebből a szempontból kicsit olyan a rendszergazda mint a szomszédban lakó háziorvos: nem garancia arra, hogy nem leszünk betegek, de ha mégis, közel a segítség. Ha őszinték vagyunk magunkkal, az orvoshoz sem rontunk be azzal a felkiáltással, hogy „a kutya fáját, megint beteg lettem, most már tegyen valamit”.

5.) Ne ecseteljük hibariport közben, hogy ez az egész IT mennyire felesleges hülyeség és évszázadokon át megvolt nélküle a társadalom. Ha felesleges lenne, nem kérnénk hogy javítsa meg. Ha pedig segítséget kérünk, azt azt mutatja, hogy a probléma megoldása túlmutat rajtunk. Nem hat motiválóan a rendszergazdára, ha problémamegoldás közben (előtt és után) azt kell hallgatnia, hogy az ő munkája mennyire felesleges és felülreprezentált. Legyünk őszinték: mi sem szívesen hallgatnánk, hogy a munkánk mekkora bibircsók az emberiség orcáján.