Továbbra is a Brexit a sláger a piacon

Folyamatosan érkeznek a június 23-i szavazás előtt a kutató cégek és az elemzőházak prognózisai a kilépéssel kapcsolatban. Az elemzésekből egyértelműen kitűnik, hogy nagyon megosztott a piac és jelenleg teljesen kiszámíthatatlan a szavazás eredménye.

Amennyiben a Brexit-re szavazók száma kerekedne felül, akkor a szavazás után az Európai Unióról szóló lisszaboni szerződés 50-ik cikkének megfelelően azonnal megkezdődnek a tárgyalások, legkorábban azonban csak a népszavazás után 2 évvel történhet meg a formális leválás. Ebben a két évben kellene újratárgyalni a kereskedelmi kapcsolatokat, valamint kitérni minden fontos kérdésre. Közben Franciaországban 2017 tavaszán elnökválasztást, 2017 szeptemberében Németországban pedig parlamenti választásokat tartanak, ez tovább bonyolítja a politikai tárgyalásokat.

2017 júliusában Nagy-Britannia vehetné át az Európai Tanács elnöki szerepét, de előfordulhat, hogy ennek a szerepnek már nem tennének eleget. 2018 közepétől a leválás ugyan lehetséges, de valószínűbb, hogy a konkrét lépést néhány évvel későbbre tennék. Mivel még nem volt példa az EU történetében ilyen eseményre, a politikai bizonytalanság végigkövetné a következő három évet. Nem tisztázott még, hogy milyen típusú új kapcsolatot építhetne ki Nagy-Britannia 2018-tól az EU-val, mi történne többek között a pénzügyi központokkal, a munkaerő áramlásával.

Ami a piacok szempontjából kiemelten fontos, a pénzügyi szolgáltatók számára valódi kihívást jelentene a Brexit, nem mellesleg Nagy-Britannia gazdasági és kereskedelmi egyensúlyában is jelentős szerepet játszik ez az iparág. Jelenleg a teljes befizetett adó 11%-a, 66,5 milliárd font érkezik pénzügy szolgáltatóktól, az iparág mintegy 1,1 millió dolgozót foglalkoztat. Ha csak arra gondoltunk, hogy 10%-os munkaerő leépítést okozna a Brexit, máris kb. 3 milliárd font értékű munkavállalói adóbevételtől esne el a kormány. Tehát a nettó 9 milliárd font, melyet Nagy-Britannia befizet az EU-ba, nem tűnik ilyen összehasonlításban jelentősnek. Az EU alapkezelői szakma, a devizakereskedés, az OTC derivatív deskek több mint 70%-ban az Egyesült Királyságban találhatók, a bevételkiesés itt is jelentős lenne a brit gazdaság számára.

Azonnali hatásként a brit font minden bizonnyal nagymértékben (első becslések szerint kb. 15%-kal) gyengülne az amerikai dollár és kisebb mértékben az euró ellenében. A Brexit leértékelné a brit eszközöket, mivel ezek nagy részét külföldi befektetők tartják. A legrosszabb szcenárióban az elszakadás magával rántaná a tőkebeáramlásokat és a piaci bizalmat is jelentősen aláásná. A brit jegybank a 90-es évek elején a font/német márka árfolyamát 2,70 felett tartotta, miután belépett az Európai Árfolyamrendszerbe (ERM). Soros György, és számos más spekuláns úgy gondolta, hogy ez az árfolyamszint nem reális, a brit gazdasági teljesítmény alapján jóval alacsonyabb szint lett volna indokolt. Jelentős mennyiségű, tőkeáttételes short pozíciót vettek fel a font ellen. 1992. szeptember 16-án, a „fekete szerdán” a font összeomlott, miután a Bundesbank akkori elnöke, Helmut Schlesinger szükségesnek ítélte a valutarendszer kiigazítását. Ekkor a brit jegybank pánikszerűen 2%-kal emelte meg az alapkamatot, azonban ez csak gyorsította a folyamatot. Szeptember 22-én leértékelték a fontot, és távoztak az ERM-ből. Az angol pénzügyminiszter benyújtotta lemondását, a font árfolyama több mint 8%-ot zuhant aznap. A britek ezt követően nem is kívántak a továbbiakban felvételt nyerni az eurózónába.

Forrás: GazdaságTV.hu