A kínai gazdasági növekedés fenntarthatóságának számos rizikófaktora van

A kínai gazdasági növekedés fenntarthatóságának számos rizikófaktora van – mondta P. Szabó Sándor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Kínai Közigazgatás-, Gazdaság- és Társadalomkutató Központjának igazgatója kedden Budapesten, a Ludovika Szabadegyetemen tartott előadásában.

A kockázati tényezők között nevezte meg az előadó az utóbbi években tapasztalt egyenetlen fejlődést, az eltérő gazdasági fejlettséget a régiók, falvak és városok között, a szélsőséges jövedelem eloszlást a lakosság körében, a rossz hitelkihelyezések magas arányát, az árnyékbankrendszer nagyarányú térnyerését. Ugyanide sorolta az ország exportpiacainak nehézségeit, az ipari termelést jellemző alacsony keresletet és a meglévő kihasználatlan termelői kapacitást, a belső fogyasztásnak a szociális háló hiánya miatti növekedési korlátait, az ingatlanpiaci buborékot, a helyi kormányzatok magas eladósodottágát.
A 2008. évi pénzügyi és gazdasági világválság előtti években a kínai gazdaság növekedése 10 százalék fölött alakult, 2008-ban a növekedés „visszaesett” 9,6 százalékra, 2009-ben 9,2 százalékra, 2010-ben újból 10 százalék fölé került, majd 2011-ben 9,3 százalékos, 2012-től pedig folyamatosan 8 százalék alatt maradt a gazdasági bővülés – sorolta P. Szabó Sándor. Ez szép, de nem Kínában – fogalmazott, és szakértői véleményekre hivatkozva úgy vélte, hogy a kínai gazdaság fenntarthatóságához évente minimum 8 százalék körüli növekedésre lenne szükség.
Előadásában P. Szabó Sándor rámutatott, hogy Kína továbbra is gazdasági nagyhatalom, a világ egyik legnagyobb gazdaságával rendelkezik, nominális GDP alapján az Amerikai Egyesült Államok után a második legnagyobb gazdaság, vásárlóerő paritáson számolva azonban már a világ legerősebb gazdasága.
A világgazdaságban a legnagyobb kereskedőnek számít, és jelentős belső piaccal rendelkezik, közel 1,4 milliárd fogyasztóval. A gazdasági növekedés nemcsak makro-, hanem mikroszinten is tapasztalható Kínában, 2014-ben a kínai városi lakosság jövedelme 6,8 százalékkal, a falusiaké 9,2 százalékkal bővült. Kína rendelkezik a legnagyobb devizatartalékkal, amely tavaly 3840-3990 milliárd dollár között volt – ismertette az előadó.
Tavaly Kínába érkezett a legtöbb közvetlen külföldi tőkebefektetés (FDI), és harmadik helyen végzett a tőkekihelyezés (ODI)területén – mondta el P. Szabó Sándor. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kínai gazdasággal való együttműködés számtalan előnnyel jár, ugyanakkor az ország a világpiacon komoly versenytárs.(MTI)