Tényleg összeomlás előtt áll a dollár?

A német birodalmi márkával és a magyar pengővel ellentétben a dollárt még soha nem kellett az utcákról összesöpörni, sohasem értéktelenedett el teljesen. Ám értéke, vásárlóereje más pénzekhez hasonlóan az évtizedek során egyre alacsonyabbra süllyedt. Ahogy az inflációs indexe is mutatja: száz év alatt a fogyasztói árak szintje mintegy 13-szorosra ment fel.

Idén tavasz óta gyengülő pályán van a dollár az euróhoz képest, a keresztárfolyam 1,07-1,09 környékéről 1,22 közelébe emelkedett. Vagyis a dollár értékének 11-12 százalékát elvesztette. A keresztárfolyam 6-7 éve volt 1,4-en is, 12 éve pedig 1,6-on, a trend így elvileg még sokáig folytatódhat, írja az ÁrfolyamTudós.hu (https://arfolyamtudos.hu). Mostanában azonban egyre gyakoribbak az olyan szélsőséges vélemények is, amelyek azzal riogatnak, hogy a dollár értéke teljesen össze fog omlani.

Dübörög a pénznyomda

Olyan óriási mennyiségű pénzt nyomtattak az USA-ban az idén, amire még soha nem volt példa a történelemben. Ez előbb-utóbb magas inflációt fog okozni, az pedig a deviza rohamos leértékelődését, a dollárral szembeni bizalom megrendülését. Az infláció legfontosabb okaként ugyanis a gazdaságban levő pénz mennyiségének túlzott növekedését szokták megjelölni. Az amerikai gazdaságban levő pénz mennyiségét mérő M1 mutató például, miután az utóbbi egy évtizedben lassacskán már több mint kétszeresére nőtt, az idén újabb másfélszeresére ugrott.

Kamatemelés szinte kizárva

Az infláció szellemét könnyebb kiengedni a palackból, mint visszagyömöszölni oda – tartották közgazdászok korábbi évtizedekben. Akkor, amikor az infláció a gazdaságok egyik nagy problémája volt. Abból a korból mindenesetre maradtak módszerek, amivel a pénzromlást kordában lehet tartani. Ilyenkor a jegybank kivonja, leköti a gazdaságban keringő, feleslegesnek tekintett, inflációt okozó pénzt.

Csakhogy ennek fő módszere a kamatemelés. Ez viszont jelenleg a legtöbb jegybank számára nem tűnik járható útnak, mégpedig azért, mert sokkal, de sokkal magasabb az adósságok szintje, mint akárcsak 12 éve is volt. Egy kamatemelési sorozat vállalati csődök, magáncsődök, esetleg államcsődök sorozatát indíthatná el, és újabb mély válságot idézhetne elő. Ha konkrétan a dollárkamatokat emelnék, az a dollárt is olyan mértékben erősítené, ami az exportőröknek káros.

Nincs lejátszva a mérkőzés

Az inflációra azonban sok minden más is hat a pénzmennyiségen kívül. A termelési kapacitások, az áruk túlkínálata, a munkaerő-piaci helyzet a társadalom elöregedésével együtt, a globalizáció. A termelékenység, a technikai fejlődés. Sőt pszichológiai tényezők is, mint az inflációs várakozások.

A meccs nincs lefutva. Azt nyilván a jegybankok sem szeretnék, ha a rájuk bízott pénzek teljesen elértéktelenednének, és megtesznek az ellen, amit tudnak. Így lehet, hogy magasabb lesz az infláció a mostaninál, például évi 4-6 százalék. De mégsem két számjegyű, mint időnként a nyolcvanas, kilencvenes években. Hiperinfláció pedig eddig a történelemben főleg háborúk (illetve egyes diktatúrák) idején fordult elő.

A devizaárfolyamok pedig lehet, hogy nem annyira egymáshoz képest, mint inkább a reáleszközökhöz képest fognak leértékelődni. Ez a folyamat talán már meg is kezdődött.