Piac, fodrász? Egy kicsit ott is lehet négyzetméteresdi. Számolósdi: kevés csak kirakni a kosarakat. És az a másfél méter odakint: kisbolt előtt nagyobb sor? Ja, öcskös, 14 már elmúltál? Jobb persze egyedül menni. Kézfertőtlenítő: van, ahol hamar elfogyott. Flakonostul persze. Sorban áll: vendéglők terasza?
Bármilyen furcsa, de az a jó, ha látunk boltbejárat előtt ácsorgó vásárlót, bebocsájtásra várva. Hiszen járvány még van és ha egy jó kuponos akciónál belépésre várva ácsingóznak a kedves vásárlók, akkor a sor azt jelenti, hogy működik a védekezés.
És most már lassan irodalmár is lehet a boltos, ha a bejáratnál kötelező feliratok mennyiségét nézzük, a szerkesztgetése ráadásul egyre igényesebb kereteket is igényel, legalábbis reklám oldalról. Bármilyen furcsa, nem mindegy, hogyan festenek ezek a feliratok. A négyzetméteres létszám nem csak azt mutatja, hogy na, itt csak ilyen kevesen, vagy sokan férnek el egyszerre, hanem a járványveszély miatt óvakodó vásárlók számára némi vonzerőt is jelent. Sőt, látunk olyan reklámokat is, amelyek pontosan arra irányulnak, hogy hozzám jöhetsz, mert ügyelek a védekezésre.
Úgy egyébként már 2020 májusa óta ki kell írni a felhívást a kötelező maszkviseletre is, ugyanis ez is része annak, hogy a boltos minden tőle elvárhatót megtesz a kötelmek megtartása érdekében. Így a nyitvatartás kiírása már csak hab a tortán, de hát ez is változott éppen mostanság sok boltnál (a 19 órát kitolták 21 óra 30 percre, ami persze nem kötelező, hanem csak egy lehetőség).
És akkor még ott vannak az akciós táblák is, lehet dominózni a feliratokkal a bejáratnál.
Szegény boltos, még kerekíteni sem tud?
Tény, hogy a négyzetméteres létszámot szépen kitáblázták a boltosok, egy tízessel szorozva pedig tudjuk is, nagyjából hány négyzetméter a bolt. A boltosoknak viszont nem szorozni, hanem osztani kellett, ők bezzeg fordítva számoltak, tudták, mekkora a bolt és leosztották a tízes osztóval.
Azt viszont nem tudjuk, miért nem úgy szól a rendelet, egyszerűen, hogy a kerekítés szabályait kell alkalmazni, hanem helyette inkább elmagyarázzák a matekot. Pedig kerekítésben jóknak kell lenniük a boltosoknak, hiszen 2008-tól – ugye milyen régen volt – él a kerekítés egy másik szabálya is, így ez a négyzetméteresdi már a második boltos kerekítési herce-hurca. Az 1 és 2 forintos címletű érmék bevonása miatt a vonatkozó törvény akkor is elmagyarázta, hogy készpénzzel fizetve hogyan kell kerekíteni, ha a nyugta végösszege nem 5 forintra, vagy – mondjuk mi – nullára végződik. Az még hagyján, hogy a kerekítést is részletesen magyarázza a törvény, de a nullára végződést, ami az öttel oszthatóság egyik vállfaja, az „annak egész számú többszörösére végződik” megoldással intézte el. Hát azért csak hagyott némi mezsgyét a mateknak is. Most már izgatottan várhatjuk az 5 forintos érmék kivonását is, lesz-e újabb matekolás.
Ugyanis más jogszabályokban csak annyit mondanak a jogalkotók, hogy tessék szíves lenni a kerekítés szabályait alkalmazni, elhiszik, hogy tud a vállalkozás kerekíteni, például az áfa törvényben nem vacakolnak sokat az euró átváltási árfolyamával, vagy a gépjármű adó, vagy az illetékek ügyeiben is.
De hát lássuk be, a kerekítés még mindig jobb, mint ha a vásárló csak fél lábbal léphetne be a boltba.
Kirakom a kosarat, oszt jónapot?
Üzletnagyságtól is függ, milyen módszert választott a boltos a vásárlók számlálgatására. Nem rossz módszer arra építeni, hogy pontosan annyi bevásárlókosarat, vagy bevásárlókocsit rak ki a boltos, ahányan bemehetnek. De ez önmagában kevés, hiszen ennél a módszernél azt is kell figyelni, hogy mindenki vigyen is kosarat, toljon bevásárlókocsit, ha 14 évesnél korosabb, akkor is, ha házastársak például. Vagy borul a kosármatek.
Ez olyan nagy nehézséget nem okoz egyébként akkor, ha a boltos a belépéskor a maszkviseletet is ellenőrzi.
Ha a számolgatósdit választja a boltos, akkor egyszerűbben megússza az, ahol ugyanazon az ajtón lépnek be és ki a vásárlók. Több be- és kilépési lehetőség esetében ahány ajtó, annyi számolgató kell, de ez kevés, valakinek össze is kell adnia az összesenbe, vagy éppen kivonogatnia a be- és kilépő vásárlókat.
És a sokpénztáros üzletben nem a pénztáraknál kell számolni, hanem az ajtóknál, bár a vásárlótér fogalma hagy némi szöszölni valót maga után (az a terület, ahova az üzlet vásárlói vásárlás céljából belépnek).
És a kézfertőtlenítő: használják, az biztos, hiszen akadt már olyan kedves vásárló, aki a közösre kikészített kézfertőtlenítőt haza is vitte.
Többször van a sor a kisboltnál? És a családi bevásárlás?
Az első benyomások szerint igen, a lakóhely közeli kisboltoknál, de hát ez változhat is, hiszen a vásárlók nem restek kifigyelni, mikor hova érdemes menni.
A járvány előtt kényelmes családi program is lehetett a vásárlás. Most ez pusztán a négyzetméteres szabályt nézve nem szerencsés, hiszen ha valóban egyszerre megy be a család, mondjuk két 14 évesnél korosabb kamaszgyerekkel, az annyi mint négy darab ember. És ennyit is kell beleszámolni a létszámba. De várniuk kell, ha egyszerre akarnak bemenni. Tehát nem úgy van, hogy kijön egy vásárló és ők négyen egyszerre bemehetnek, hanem meg kell várniuk, míg négyen kijönnek. Jó, kint lesz némi ricsaj, hiszen 2-3 helyet elvesznek a többiektől, de nyugi, ha kilépnek, rögvest négyen mehetnek be egyszerre. és a kormány is kérte, siessen mindenki a shoppingolással.
Igaz, ha a gyerekek 14 évesnél kisebbek, akkor nem számítanak a létszámba, de bizony helyet azért foglalnak, igaz nem mások elől. De a zsufi nagyobb.
És amikor jönnek a 12-13 évesek szülők nélkül üdítőért és rágógumiért, az is egy jó történet, hiszen őket nem kell számolgatni, csak az életkorukat valahogyan rekonstruálni a maszk takarásában. Ez az iskolanyitás után lesz érdekesebb történet, kicsengetés után az iskolaközeli boltokban.
És hogy miért 14 éves kortól gyerek a gyerek, az rejtély. Első pillantásra családbarát vonás, úgy egyébként pedig szerencsésebb lett volna a maszkhasználattal azonos módon 6 éves kornál meghúzni a határt. Maszkban ráadásul nehéz megsaccolni, 13, vagy 15 éves a gyerek.
És akkor a piacok, vásárok
A piac, vásár külön ugyan nincs benne a négyzetméteres szabályban, de beleeshetnek így is. És akkor, ha a piac, vásár területén van olyan üzlet (épület, épületrész), ami ráadásul be is van jelentve a kereskedelmi hatóságnál üzletként (mint piacon tevékenykedő üzlet, de ez is üzlet).
De piacos üzletből is két féle lehet. Az egyik semmiben sem különbözik a hagyományos bolttól, mivel belépünk az ajtón az üzlethelyiségbe, igaz, egy piacon belül. Így viszont nem csak a vásárló lép be, hanem a négyzetméteres szabály is.
De van másféle üzlet is, amilyet találunk szép számmal a piacok, vásárok területén is. Van olyan üzlet, ami üzlet, de nem rendelkezik vásárlótérrel. Ilyenkor beszólunk az árusításra szolgáló ablakszerű nyíláson és mondjuk a magunkét, mit is szeretnénk adni. És ott kinyújtják nekünk. Vagy csak három fal határolja az üzletet, de be nem léphetünk (például a piaci zöldésgárusoknál). De ha ez a helyiség üzletként be van jelentve a jegyzőnél, akkor bizony erre is él szabály. Ez pedig a következő: az olyan üzlet, amely nem rendelkezik vásárlótérrel, abban az esetben tarthat nyitva, ha az üzlet üzemeltetője gondoskodik arról, hogy a sorban álló várakozók – a közös háztartásban élők kivételével – egymástól 1,5 méteres távolságot folyamatosan tartsanak.
Ugyebár, aki járt már piacon, az tudja, hogy ez mit jelent, és sejti, hogy a picinyke piacos boltméretek miatt elég nehézkes a másfél méteres távolságot betartani, ja, és nem csak hosszában, hanem keresztben is.
Fodrász, kozmetikus, trafik, lottózó
Az üzlet fogalmát a kereskedelmi törvény meghatározza, a hatálya alá tartozó tevékenységre (kiskereskedelem, nagykereskedelem, vendéglátás). De hát van üzlet más is.
A kiinduló pontunk az lehet, hogy a négyzetméteres szabályt tartalmazó kormányrendelet nem hivatkozik a kereskedelmi törvényre, hanem általában beszél az üzletről, mint vásárlók teréről. Így egy trafik nyilván beleesik a szórásba, hiszen egyértelműem üzletben folytatott tevékenység, bár nem a kereskedelmi törvény, hanem másik joganyag szabályozza. A lottózó sem nagyon más jellegű ebben a megközelítésben.
A fodrász, kozmetikus, szépségápolás a hivatalos besorolás szerint szolgáltatás (TEÁOR 96.02, fodrászat, szépségápolás, a haj mosása, vágása, berakása, szárítása, festése, színezése, hullámosítása, egyenesítése és hasonló kezelése, a borotválás, szakáll vágása, a kozmetikai kezelés, arcmasszázs, manikűr, pedikűr, arckikészítés, de van még a tetkóra os meghatározás az egyéb szolgáltatások körében).
Egyes fodrászatok, kozmetikák ugyanakkor be vannak jelentve a jegyzőnél a kereskedelmi nyilvántartásban, így az üzlet fogalma rájuk húzható. De igazából jogértelmezés kérdése (amiről első körben az ellenőrző hatóság alkot majd valamilyen véleményt), hogy az üzlet fogalmába az ő helyiségük, ami épület, épületrész, benne van-e. Volt már ilyen jogalkalmazási kérdés máskor is.
Az építési jog szerint egyébként az épület rendeltetése lehet kereskedelmi, szolgáltató rendeltetésű. És itt nem az a fontos, hogy egy üzletet be kell-e jelenteni, hanem az, hogy a kereskedelmi törvényben foglaltakon túl milyen más üzlet, üzlethelyiség létezik még.
Következnek a vendéglátósok?
Várható, a teraszozás. De hogy ott lesz-e valamilyen távoságtartási szabály, azt még nem tudni. Találgatni lehetne csak. Egyébként a parkok padjai körül zsufi esténként az sejteti, van már megoldás okosban, csak éppen ezeket az itókákat, falnivalókat lehet, hogy a boltban vették és nem vendéglőben elvitelre. De olyan is van.