Milyen típusai vannak a csalásnak? Melyikről mit kell tudni?

Az emberek igen könnyen használják egy adott szituációban a „csaltál” kifejezést és a köznapi nyelvezetben nem teljesen azzal a jelentéssel bír mint, amivel a jog felruházta. Ha szemügyre vesszük a Büntető Törvénykönyvet több olyan bűncselekménnyel is találkozhatunk, amelynek a nevében ott van a csalás kifejezés. Ennek hátterében az áll, hogy mindegyik esetben felismerhető a hasonlóság, ugyanakkor az egyes deliktumok olyan sajátosságokkal rendelkeznek, amelyek okán nem lehetett egy bűncselekményben szabályozni az összes cselekményt.

Jelen cikkben igyekszünk az olvasónak segítséget nyújtani abban, hogy milyen eltérések vannak az egyes deliktumok között. Ennél fogva kitérünk arra, hogy miként lehet meghatározni a csalás fogalmát és röviden bemutatjuk a csalás, gazdasági csalás, információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás és a költségvetési csalás bűncselekményeit.

Kezdésként érdemes a 373. § alatt szabályozott csalás bűncselekményét megvizsgálni, mivel ez tekinthető kiindulópontként, ugyanis a további bűncselekmények elemzése során már csak azokra a specifikus jellemzőkre fogunk kitérni, amelyek az eltérő § alatt történő szabályozást tette indokolta. A törvényszöveg úgy definiálja, hogy az követi el a csalást, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésbe tart, és ezzel kárt okoz. Fontos ismérv, hogy a jogtalanan haszonszerzés miatt a csalás csak egyenes szándékkal követhető el, hiszen haszonszerzési célzattal hajtja végre a cselekményt az elkövető. Mit is tekinthetünk jogtalan haszonnak? Az olyan előnyt, amelyhez az elkövető törvénysértő magatartás nélkül nem tudott volna hozzájutni. Jelen esetben ez a kár, ami a vagyonban bekövetkezett értékcsökkenést jelenti. Továbbá a tévedésbe tartás és az ejtés bír determináló jelentőséggel. Utóbbi egy aktív magatartás, ahol az elkövető tevékenységének következtében alakul ki a megtévesztett személyben a valóságtól eltérő tudati állapot. Indifferens, hogy a megtévesztett személy mennyire hiszékeny, vagy hogy a valótlanság könnyen felismerhető, csupán annak van jelentősége, hogy a tévedésbe ejtés alkalmas-e a kár előidézésére. Ezzel szemben a tévedésben tartás esetében, a valóságtól eltérő meggyőződés az érintett személyben az elkövetőtől függetlenül, más okból alakult ki, azonban a csalást elkövető személy ezt az állapotot erősíti, vagy a felvilágosítást elmulasztja. A tévedés erősítése ugyancsak aktív magatartással valósul meg és bárki megvalósíthatja, ezzel szemben a felvilágosítás elmaradása csak akkor értékelhető csalásként, ha ennek megtétele jogi kötelezettségen alapul. Ilyen kötelezettség jöhet létre szerződéssel, munkaviszonnyal, ezek hiányában a 378. § alatt szabályozott jogtalan elsajátítás valósul meg. 

Következő deliktum a gazdasági csalás, amelyet az a személy követ el, aki jogtalan haszonszerzés végett színlelt gazdasági tevékenységet végez, és ezzel vagyoni hátrányt okoz. Jelentős eltérés a „generális” csaláshoz képest a színlelt gazdasági tevékenység, amely a valósággal nem egyező helyzetet hoz létre annyi eltéréssel, hogy a gazdasági érintettség miatt speciális szabályozást követelt. Ilyen színlelt tevékenységnek tekinthető, ha a felek és a tevékenységben közreműködő akarata nem áll összhangban a ténylegesen kifejtett tevékenységgel, vagy a gazdasági tevékenység teljesítéséért nyújtott ellenszolgáltatás irreális. Ezzel kapcsolatosan a színlelt tevékenységet végző személyek a tények kapcsán nem lehetnek tévedésben, a csalási tevékenység látszatát közösen hozzák létre. További eltérés, hogy a bűncselekmény elkövetésében több személynek kell részt vennie, mivel, ha a színlelt gazdasági tevékenységet egy személy hozza létre, csalást kell megállapítani. A leglényegesebb eltérés, hogy ezen törvényi tényállás megalkotása mögött a gazdasági társaságok védelme állt, mivel annak következtében, hogy nem egy természetes személy szenvedett vagyoni hátrányt és tévesztettek meg a csalás törvényi tényállása sem volt megállapítható annak ellenére sem, hogy a magatartás beleillik. Továbbá kár helyett, ennél a bűncselekménynél vagyoni hátrány szerepel, ami nem csupán a vagyonban bekövetkezett értékcsökkenést jelenti, hanem az elmaradt vagyoni előnyt is magába foglalja.

Harmadik bűncselekmény, amelyről érdemes szót ejteni az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás, amelynél már a nevéből kitűnik az a sajátosság, amely okot adott az eltérő szabályozásra. Az elkövető az információs rendszerben hajt végre valamilyen változtatást. Ide sorolható, hogy valótlan adatot visz be, a valós adatokat törli, vagy csak a működését befolyásolja. További lehetséges megvalósítási lehetőség a hamis, hamisított, vagy jogtalanul megszerzett elektronikus készpénz-helyettesítő fizető eszköz felhasználásával vagy elfogadásával valósul meg. A felhasználás esetében az elkövető úgy használja, mintha valódi lenne, a rendeltetésének megfelelően. Az elfogadás során az elkövető tudata átfogja a fizetőeszköz használatának jogellenességét. Jelen deliktum esetében is jogtalan haszonszerzési célzat szükséges, ugyanakkor itt is csak a kár értékelendő eredményként.

Végezetül a költségvetési csalás bűncselekménye kerül részletezésre. Ez a deliktum több különböző bűncselekmény összevonásából került megalkotásra, mivel a jogalkotó úgy gondolta, hogy így hatékonyabban tudja megelőzni a visszaéléseket. Olyan korábbi törvénysértések kerültek egybeolvasztásba, mint az adócsalás, jövedéki visszaélés, vagy akár a vámbűncselekmény is. Fontos eltérés az elemzés során, hogy ez a bűncselekmény túlmutat a személyek egymás közti relációján, és az államháztartás, nemzetközi szervezet, vagy az Európai Unió költségvetését hivatott védeni. Ezen jellemzőknek köszönhetően az elkövetési lehetőségek is igen sokfélék és három alapeset került meghatározásra. Az első alapeset szerint akkor kell megállapítani az elkövetést, ha a költségvetésbe történő befizetési kötelezettséggel kapcsolatban mást tévedésbe ejt, tévedésben tart, vagy kedvezményt jogtalanul vesz igénybe, vagy költségvetésből származó pénzeszközöket a jóváhagyott céltól eltérően használ fel, és ezzel vagyoni hátrányt okoz. A második alapeset a jövedéki termékeket helyezi a védelem központjába, így megvalósítja a bűncselekményt az, aki jogszabály vagy hatósági felhatalmazás hiányában jövedéki terméket – például cigarettát, szeszes italt – állít elő, kereskedik vele stb. Utolsó fordulatot az követi el, aki a költségvetésből származó pénzeszközökkel kapcsolatos elszámolási, számadási, előírt tájékoztatási kötelezettségének nem vagy hiányosan tesz eleget, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy valótlan tartalmú, hamis vagy hamisított okiratot használ fel.  Egyszerűen mondva az követ el költségvetési csalást, aki a fent említett jogalanyok által nyújtott kedvezményt jogosulatlanul veszi igénybe, vagy a kötelezettségét nem megfelelően teljesíti, így ezáltal vagyoni hátrányt okoz.

Jelen cikk nem alkalmas arra, hogy teljesen bemutatásra kerüljön a csalással kapcsolatos cselekmények, hiszen számos olyan jogellenes magatartás van, amelyben ugyancsak felfedezhetőek a fentírtak. Ugyanakkor segítséget nyújthat az olvasó számára az elhatárolásban.   

Forrás:

Belovics Ervin – Molnár Gábor Miklós – Sinku Pál: Büntetőjog II. – Különös Rész. HVG Orac Lap – és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2019.