Hogyan és mire használható a védjegy a vállalati gazdálkodás körében?

Örvendetes módon a hazai vállalkozások is egyre gyakrabban szereznek védjegyoltalmat az áruik és/vagy szolgáltatásaik megkülönböztetésére alkalmazott megjelölésekre. A hétköznapi szóhasználatban gyakran márkának nevezett védjegyekre ugyanakkor a vállalati gyakorlatban elsősorban iparjogvédelmi eszközként tekintenek.

Ennek megfelelően jól ismert a védjegyoltalom iparjogvédelmi tartalma, amely szerint a jogosultnak kizárólagos joga van a védjegy használatára és hasznosítására, és erre a jogra alapozva mindenki mást eltilthat a védjegy használatától. Ugyanakkor a védjegy vállalati gazdálkodásban betölthető szerepe, és az ebből fakadó lehetőségek nem ismertek a hazai vállalkozások előtt.

A védjegyek vállalati gazdálkodásban lehetséges szerepét a vállalati vagyon oldalról érdemes megközelíteni. A védjegy számviteli és vagyongazdálkodási szempontból immateriális eszköz. Ha saját fejlesztés útján, például a vállalati arculat építése során került kialakításra, és ilyen módon került a vállalat tulajdonába, akkor szellemi termékként kellene a vállalati vagyon részeként kezelni. Amennyiben szerződéssel (például védjegylicencszerződéssel) kerül használat céljára a vállalkozás gazdálkodási körébe, akkor pedig vagyoni értékű jogként kellene az immateriális eszközök között nyilvántartásba venni. A hazai gyakorlatban ez a második lehetőség viszonylag ritka. A védjegyek szerződéssel történő használatbavétele a franchise jellegű együttműködésekre jellemző. Ez pedig a hazai szolgáltató szektorban működő vállalatok viszonylag szűk körét érinti. A hazai gazdálkodási gyakorlat szempontjából ezért a védjegy szellemi termékként történő kezelése, és ennek vállalati vagyonra gyakorolt hatása érdemel nagyobb figyelmet.

Az ezzel kapcsolatos vállalatgazdálkodási megfontolások alapját az adja, hogy a vállalat tulajdonát képező védjegy nemcsak jogi, hanem a vagyon részeként értékelhető (értékelendő) eszköz. A védjegy számviteli nyilvántartási értékét – más szellemi termékekhez hasonló módon – részben a létrehozására irányuló kiadások, részben a használatával és hasznosításával elérhető jövedelmek alapján meghatározható piaci értéke adja. A tapasztalatok szerint a jól felépített termék- vagy szolgáltatási arculat részét képező védjegynek a létrehozására irányló kiadásokat lényegesen meghaladó piaci értéke van. Ez olyan vagyonnövekmény, amely a vállalat vagyonában számviteli eszközökkel kimutatható, nyilvántartható.

Tapasztalatunk szerint a hazai vállalkozások egyáltalán nem, vagy nagyon ritkán élnek a védjegyek vagyonként történő nyilvántartási és értékelési lehetőségével. Ez sok esetben módszertani okokra vezethető vissza. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara tárgyban megjelent kiadványa (Handbook on Valution of Intellectual Property Assets, ISBN: 978-92-842-0544-8), valamint az ISO 10668 szabvány (Brand valuation – Requirements for monetary brand valuation) a magyar számviteli szabályozással konform módszertanokat ír le a védjegyek értékelése során követendő elvekre és szempontokra. Ezek figyelembevételével pedig szakmai szempontból megalapozott módon lehet eljárni a vállalati vagyon részeként kezelni kívánt védjegyek értékelése során. Az értékelések megalapozottságát erősíti, ha az értékelésbe független könyvvizsgáló is bevonásra kerül, akinek a szerepe az értékelés felülvizsgálatára, valamint az értékmegállapítással kapcsolatos számviteli elvek teljesítésének/teljesülésének ellenőrzésére is kiterjed. Így az értékelés önmagában is felülvizsgálatra és auditálásra kerül. Az értékmegállapítás auditálásába bevont könyvvizsgáló személye ugyanakkor nem lehet azonos az éves beszámoló auditálását ellátó könyvvizsgáló személyével. Ez pedig egy további ellenőrzés lehetőségét biztosítja az értékmegállapítás szakszerűsége, a megállapított értéke számviteli nyilvántartása és vagyonban történő érvényesítése felett.

Gyakran megtörténik, hogy a védjegy és a goodwill számviteli kezelése összekeverésre kerül. Ezzel kapcsolatban érdemes aláhúzni, hogy védjegy önálló, jogi, számviteli nyilvántartási és gazdálkodási szempontok alapján is jól körül határolható entitás. Így a piaci értéke – más szellemi termékhez hasonló módon – önállóan, a tulajdonos vállalkozástól függetlenül is, ráadásul összehasonlítható módon is megállapítható. Így a védjegyek piaci értéknek megállapítása során felmerülő kockázatok nem keverendők össze a goodwill értékelésével kapcsolatban gyakran megfogalmazott aggályokkal.

Amennyiben tehát, ha egy vállalkozás esetén a védjegy köré épülő termék- vagy szolgáltatási arculatnak van kimutatható értékteremtő és piacszerző ereje, jó lehetőség, ha a vállalat a gazdálkodás és a mérlegmenedzsment részeként kezeli és értékeli a tulajdonát képező védjegyeket. A piaci érték megállapításával, és ennek számviteli nyilvántartásával ugyanis akár jelentős vagyonnövekményt is elérhet.

Ha szeretne többet megtudni a védjegyek értékeléséről, szeretné kihasználni a saját védjegyeiben rejlő potenciális vagyonnövelési lehetőségeket, több évtizedes szabadalmi ügyvivői gyakorlatunkra alapozva, forduljon hozzánk bizalommal!