ingyenes webstatisztika

Szíria – Teljes a káosz a briteknél Szíriával kapcsolatban

Nő a nyomás a brit kormányon a beavatkozás elvetésének újragondolására.

A hétfői brit lapokban megjelent nyilatkozatok és vélemények alapján egyre nagyobb nyomás nehezedik a brit kormányra a szíriai beavatkozás elvetésének újragondolása végett, amelyet vezető brit kormánypárti politikusok is szorgalmaznak.

Londoni stratégiai elemzők szerint a hagyományos brit-amerikai viszonyrendszerben is komoly károkat okozhat a parlamenti döntés.
A brit parlament alsóháza a múlt héten – általános meglepetésre – kis többséggel ugyan, de leszavazta Nagy-Britannia részvételét a szíriai rezsim ellen tervezett nemzetközi katonai beavatkozásban. Ezután a konzervatív-liberális kormánykoalíció vezetői – élükön David Cameron miniszterelnökkel – több nyilatkozatban is egyértelműen leszögezték, hogy a kormány tartja magát a törvényhozási döntéshez, és nem lesz újabb parlamenti szavazás.
Hétfőn azonban több konzervatív politikus is ennek újbóli meggondolását sürgette.
Boris Johnson, London befolyásos konzervatív párti polgármestere – akit sokan Cameron utódjelöltjének tartanak – a The Daily Telegraph című konzervatív napilapban közölt cikkében azt írta: ha újabb és még erősebb bizonyítékok kerülnek elő Bassár el-Aszad szír elnök bűnösségéről, akkor ő nem látja okát annak, hogy miért ne kerülhetne új indítvány a brit részvételről a parlament elé.
Johnson – aki egyébként korábban nem pártolta a brit katonai beavatkozást Szíriában – hétfői írásában leszögezte azt a véleményét, hogy a vegyi fegyverekkel elkövetett tömeggyilkosság olyan bűncselekmény, amelyet a nemzetközi közösség nem hagyhat büntetlenül. A világ elnézte Szaddám Huszein egykori iraki elnöknek a saját népe ellen elkövetett vegyifegyver-támadást, de a korábbi helytelen hozzáállás nem igazolhatja, hogy ismét így tegyünk – fogalmaz cikkében Johnson.
Sir Malcolm Rifkind volt külügyminiszter, a brit Konzervatív Párt veterán politikusa, az alsóház hírszerzési és nemzetbiztonsági bizottságának jelenlegi elnöke a The Times című vezető konzervatív brit napilapban hétfőn közölt írásában az ellenzéki Munkáspárt vezetőjét, a brit beavatkozást elvető Ed Milibandet igyekszik meggyőzni arról, hogy a brit katonai részvételhez szabott feltételei teljesültek. Miliband ugyanis a múlt heti parlamenti vitanapon egyebek mellett ahhoz kötötte a brit fegyveres beavatkozás munkáspárti támogatását, hogy előbb meggyőző bizonyítékok kellenek Aszad elnök bűnösségére.
Rifkind szerint – miután időközben kiderült, hogy a legutóbbi szíriai vegyifegyver-támadásnak több mint 1400 halálos áldozata volt – e meggyőző bizonyíték immár megvan a szíriai rezsim bűnösségére. A konzervatív politikus szerint ez a pusztítás ugyanis olyan fejlettségű csapásmérő kapacitásra vall, amely messze meghaladja a szíriai lázadó erők rendelkezésére álló katonai eszközök ütőerejét.
Sir Malcolm szerint nyilvánvaló, hogy a Munkáspárt jelenlegi vezetője igyekszik a lehető legnagyobb mértékben elhatárolódni elődjétől, Tony Blairtől, aki “felelőtlenül beleszaladt” az iraki háborúba George Bush akkori amerikai elnök oldalán. A Barack Obama vezette jelenlegi Egyesült Államok azonban “fényévekre van” az ifjabb Bush Amerikájától, Obama “új típusú” amerikai elnök, aki csak abban az esetben engedélyez katonai fellépést, ha a bizonyítékok meggyőzőek, az etikai megalapozottság kikezdhetetlen, a politikai szükségszerűség pedig parancsoló – írta hétfői cikkében a brit konzervatív politikus.
Az egyik patinás londoni stratégiai elemzőműhely, a Királyi Külügyi Intézet – londoni székháza után közkeletű nevén a Chatham House – igazgatója szerint a brit katonai részvétel parlamenti elvetése “súlyos csapás” a brit-amerikai szövetségesi kapcsolatokra.
Robin Niblett professzor hétfőn ismertetett elemzése szerint annak idején David Cameron brit miniszterelnök “erőltette”, hogy az Egyesült Államok csatlakozzon a Líbiában végrehajtott külső katonai beavatkozáshoz, és Cameron Szíriával kapcsolatban is erőteljesebb hozzáállást szorgalmazott, mint az amerikai elnök. A kérdés eddig az volt, hogy az Egyesült Államok követi-e a Nagy-Britannia által kijelölt irányt, nem pedig fordítva.
A Szíria elleni katonai csapás – függetlenül attól, hogy valószínűleg csekély hatása lenne a polgárháború mentére – figyelmeztetné Aszadot és más vezetőket arra, hogy a vegyi fegyverek bevetése konfliktushelyzetekben továbbra is tilos. Emellett emlékeztetné ezeket a vezetőket arra is, hogy van egy országcsoport, amelynek eltökélt szándéka e szigorú norma érvényesítése a nemzetközi kapcsolatokban, akkor is, ha nincs globális konszenzus e norma betartatásának módjáról – áll a Chatham House vezető szakértőjének elemzésében.
Niblett szerint azonban a brit katonai részvétel elvetéséről hozott döntés komoly kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy Nagy-Britannia képes-e továbbra is betölteni a nemzetközi elrettentésben játszott hagyományos szerepét az Egyesült Államok oldalán.
Washingtonban mostanában egyébként is egyre inkább megkérdőjelezik Nagy-Britannia szélesebb körű stratégiai hozzáállását. A brit védelmi költségvetés meredek lefaragásának máris tényleges hatásai mutatkoznak, ami meglátszott a líbiai beavatkozás során is. Mindemellett Nagy-Britannia ambivalens viselkedése az EU-ban betöltött saját szerepével kapcsolatban arra kényszeríti az Egyesült Államokat, hogy Európán belül másokkal törekedjék mélyebb kétoldalú kapcsolatok kialakítására – vélekedik elemzésében a Chatham House igazgatója.(MTI)

640x40_feher
Scroll To Top