ingyenes webstatisztika
Home / Blog / Nem tudod saját zacsiban mérni a krumplit

Nem tudod saját zacsiban mérni a krumplit

Éles  a küzdelem a műanyag zacskók ellen. A legegyszerűbb az lenne a boltban, ha vinnél magaddal egy szatyorkát, kosárkát, amiben méricskélhetnél. De hát az otthonról hozott zacskóról, szatyorról, dobozról ki tudja, mi volt benne előtte, esetleg ami szennyező. Mert ez is számít. A boltos ugyan megengedhetné, hogy magad méricskélj, pakolgass az eladótérben az otthonról vitt zacsidba, de ez kockázatos vállalkozás. Zacskós nehézségek. 

Hajdanán műanyag hálós cekkert vittek a háziasszonyok a bevásárláshoz, abba lehetett pakolgatni. A zöldséges boltban egy vályúszerű járatot faragtak a pultba, keresztben, enyhe lejtmenetben, aminek egyik végében az árus belezúdította a krumplit, vagy éppen az almát és az szépen belegurult a vásárló cekkerébe.  A sorrendre persze tanácsos volt ügyelni, a paradicsomot,  vagy az őszibarackot célszerű volt a végére hagyni. A fonott bevásárlókosarat is oda lehetett tartani. Banán, narancs, vagy például avokádó akkor nem volt kapható. Az önkiszolgálás azonban felforgatta a régi világot, hiszen a vásárló válogathat kedvére és maga is méricskélhet, címkézgethet. Ehhez persze már nem jó a régi műanyag cekker, hiszen mindent külön kell a pénztárban kifizetni.

Zacskós frontvonalak

Van is műanyag zacskó a boltban bőven, hiszen a vásárlás oldaláról nézve nagyon is praktikus csomagolóeszköz. A legkisebb zöldséges boltban, vagy éppen a piaci árusok többségénél is ott lóg egy köteg műanyag zacskó, biztos, ami biztos. Kár, hogy kidobva a szemétbe csak kárt okoz.

Éles küzdelem folyik a boltos műanyag csomagolóeszközök visszaszorításáért, nem véletlenül. Ennek egyik terepe a boltokban a helyben kimért élelmiszerek csomagolása, amikor a vásárló maga méricskél a mérlegen és biggyeszti a pénztárnál szükséges cédulát – termékmegnevezéssel, súllyal, árral – a műanyag zacskóra.

Könnyű első nekifutásra rávágni, hogy akkor ott a papírzacskó. A papírzacskó barátságosabb a környezetnek, de hát a nehezebb zöldségfélét már nehezebben bírja, egyszerűen kiszakad, nedves külsejű, vagy puhább, könnyen összenyomódó étekféleséget pedig veszélyes vállalkozás beletenni. Szétázik.

A környezetvédelmi kormányzat már többször nekirugaszkodott, hogy megemelve az eladótári műanyagzacskók környezetvédelmi termékdíját, jobb belátásra bírja a boltosokat és a vásárlókat. A feltételezés az volt, hogy ha drága a műanyagzacskó, akkor kevesebb fogy majd belőle. Ez a gondolatmenet egyébként a műanyag bevásárló reklámtáskáknál már bejött, de abba csak a pénztár – fizetés – után pakolgat a vásárló.

A műanyag bevásárló reklámtáska “ráolvasással” is visszaszorítható volt, hiszen az erősebb fajta többször is használható. Az eladótéri méricskélésnél azonban más a harctéri helyzet.

Választóvonal a pénztár, na és a tisztaság

Ha vásárolunk, ameddig nem fizetünk, addig a boltosé a kiválogatott, vagy kimért portéka, hiába tettük a bevásárló kosárba. És az övé a felelősség is, hogy tisztaság legyen a boltban, amibe az élelmiszerbiztonsági, egészségvédelmi követelmények is vastagon beletartoznak. És itt kezdődnek az újabb zacskós nehézségek.

     

Az eladótéri műanyag zacskókba – a bevásárló reklámtáskával szemben – még az élelmiszerféleségek kifizetése előtt rakja bele az ennivalónak szántakat a vásárló. És ez okozza a galibát.

Az eladótérben ömlesztve, gyári csomagolás nélkül kínálható élelmiszereknek két nagyobb csoportja van. Az egyik, amikor a vásárló válogatása nyomán a boltos méricskél a pultnál, ilyen a nyers hús, vagy a csemegepultban a felvágott, vagy a sajt, és az eladó be is csomagolja, fel is címkézi az ennivalót. És teszi ilyen, vagy olyan csomagolóeszközbe, műanyag zacskóba, vagy műanyaggal bélelt csomagolópapírba (nehogy szétáztassa a nyers hús, vagy a párizsi a papírt).

A másik csoport, amikor a vásárló maga válogathat, például pékárut, vagy gyümölcs-, zöldségféleségeket. És itt kezdődnek a bonyodalmak.

Első pillantásra önmagában nem lenne gond, ha a vásárló a saját otthonról vitt zacskójába pakolászgatna és méricskélni próbálna, hiszen akkor nyilván okkal feltételezhető, hogy kevesebb műanyag zacskó fogyna.

De hát a vásárló is ember, előfordul például, hogy meggondolja magát, és visszateszi – jó esetben oda, ahonnan elvette – a kiválogatott és le is mért étekféleségét. Gazdag tárháza egyébként a vásárló válogatásának a pénztár előtti tér, a pénztár közeli polc, ahol nem ritka látvány például a keksz, csokoládé mellett a kimért, becsomagolt és felcímkézett nyers hús, vagy felvágott, mert a vásárló, ha meggondolja magát bármiért is, a pulthoz vissza már nem viszi. Ilyenkor is első a kényelem.

A látszatra elegánsabb eset, amikor visszabaktat a ládikókhoz, ahonnan korábban kiválogatta a venni valót és visszaönti, -helyezi, -dobálja, lehet választani. És ha az otthonról hozott zacskója bármiért is szennyezett lenne, az egy veszélyforrás.

A zacskóderbi kockázata

Hát igen, ekkor kezdődhetnek a bajok. Ugyanis az eladótérben kilógatott műanyag zacskók újak és – okkal feltételezhetően – tiszták is. De a vásárló otthonról hozott zacskójánál, dobozánál ez már nem állítható biztonsággal, és ki tudja, mi volt benne korábban. Ha pedig valamiért – bármiért is – a saját műanyag zacskója szennyezett volt, akkor bizony a boltos tárolórekeszbe visszaöntött krumpli, vagy éppen őszibarack élelmiszerbiztonsági veszélyforrást is jelenthet.

Az meg már külön rémtörténet lenne, hogy a kihelyezett kanálkákkal, csipeszekkel, ételfogókkal valóban óvatosan kiválogatott kiflifélét végül visszazúdítja a kedves vásárló – az otthonról hozott, belül ki tudja milyen zacsekjából, vagy dobozkájából.

És még egy apróság, de hát ez megoldható. A boltos mérlegek úgy vannak beállítva, ha szabályosan működnek, hogy az eladótéri műanyag zacskók súlyát nem adják hozzá a kiválasztott – például banán – súlyához. Ez egy fogyasztóvédelmi előírás, a vásárló pedig azt is kiszúrja úgy egyébként, amikor például a parizerjét dupla papírral méri a boltos. Mert hogy akkor sem lehet belemérni és -számolni a csomagolóanyag súlyát.

De hát egy egyszerű otthoni konyhai mérleget is le lehet nullázni egy gombnyomással, hogy csak azt mérje, amit szeretnénk. De erre is figyelni kell.

Az élelmiszerbiztonsági hatóság a boltosra bízza

Az élelmiszerbiztonságért felelős hatóság, a NÉBIH egy 2019-es állásfoglalása egyébként rugalmas és nem tiltja a vásárló saját csomagolóeszközének, vagy éppen például kosárkájának használatát a boltban. Csak éppen rögzíti, hogy a boltos felelőssége a döntés, engedi-e, vagy nem. Nem véletlenül.

Tehát szó sincs arról, hogy ha valaki egy környezetbarát csomagolást választ, akkor az élelmiszerbiztonsággal nem kell törődnie. A boltosok pedig nem kockáztathatnak.

Bár már akad boltos, aki kísérletezik többször használatos eladótéri műanyagzacskó használatával, próbálgatja ezt a megoldást, de hát éppen a higiénia lehet a buktatója a dolognak, mi történik a zacskóban két vásárlás között – otthon.

Nyilván nem az önkiszolgálás betiltása a megoldás, hiszen ha a gyártó csomagolja be a zöldséget, gyümölcsöt, ő is műanyag zacskóba teszi bele. A lebomló műanyag zacskókkal pedig az egyik gond például az, hogy ha a szelektív hulladékgyűjtőbe teszik, onnan kiválogatni a nem lebomló műanyagok közül elég költséges és munkaerőigényes mutatvány.

Tehát a fejtörés folyik. Kérdés, hogy ki fut be elsőnek, jön egy jogszabályi regula, vagy a boltosok rukkolnak elő egy környezetkímélőbb megoldással.

Egyik olvasónk javaslata is például elgondolkodtató szakemberek szerint. Legyen többször használatos az eladótéri műanyag csomagolóeszköz, csak éppen a pénztár után pakoljon  ki belőle a vásárló a saját műanyag cekkerébe és hagyja a boltban. A méricskélésre, válogatásra szolgáló csomagolóeszköz pedig lehet például egy könnyen mozgatható, nehezen szakadó műanyag doboz is. És akkor nem kell a boltosnak azzal törődnie, hogy mi történt otthon a csomagolóeszközzel. Igaz, majd tisztogathatja, mint a bevásárlókosarat. Mert ami a boltban van, annak tisztának kell lennie, mindegy, hogy honnan jutott oda.

(blokkk.com)

640x40_feher
640x40_feher
Scroll To Top