ingyenes webstatisztika

Merre tovább, MNB? – Eltérő vélemények a monetáris politika jövőjéről

Megoszlanak a  vélemények a monetáris politika jövőjéről, a Merre tovább, MNB? elnevezésű szerdai fórumon felszólalók közül Heim Péter szerint Magyarországon nem érdemes nem konvencionális monetáris eszközöket alkalmazni, Csillag István úgy vélte, hogy az új jegybankelnök kinevezése egyben új módszereket is jelent, Barcza György szerint pedig egy jegybankár teljesítményét az infláció mértékével lehet mérni.

Heim Péter, a Századvég Gazdaságkutató igazgatóságának elnöke a Republikon Intézet Merre tovább, MNB? címmel a jegybanki szerepváltozás lehetséges következményeiről rendezett konferenciáján irrelevánsnak nevezte, hogy ki lesz a Magyar Nemzeti Bank új elnöke. Inkább az a meghatározó, hogy a szervezet fenntartja-e inflációs célkövetési rendszerét, és ha igen, akkor milyen kívánatos inflációs szintet határoz meg – mondta. Hozzátette: az is nagy kérdés, hogy a jegybank áttér-e egy amerikai típusú, duális mandátumú, az árstabilitás mellett a foglalkoztatás bővítését is célzó monetáris politikára.
Heim Péter szerint az is felvetődhet, hogy meg kell-e tartani a jelenlegi 3 százalékos inflációs célt, vagy érdemes-e áttérni egy magasabb, 4 százalékos inflációs célra, esetleg egy szélesebb sávú, 2,5-4 százalékos inflációs sávot érdemes célozni. Véleménye szerint inkább a német ortodoxia, azaz az eddigi mandátum követése a célszerű az eddigi, alacsonyabb inflációs céllal.
A közgazdász szerint nem érdemes Magyarországon nagy mértékben nem konvencionális jegybanki eszközöket alkalmazni, hiszen ezekkel nem is lehet eszközleépítés idején nagy hatást elérni. A banki hitelezés újraindulása azon múlik, hogy a hitel-betét-arány mikor éri el a 80-90 százalék közötti szintet – mondta, hozzátéve, hogy ez várhatóan jövő nyáron következik be.
Heim Péter a jelenlegi monetáris politikával kapcsolatosan úgy foglalt állást, meg kell nézni, hogy az 5 százalékos alapkamat közelében miként reagál a forintárfolyam, illetve hogyan hat ez a kamatszint a gazdasági szereplőkre, illetve a hitelkamatokra.  “Nem mondom, hogy nem érdemes” tovább csökkenteni a kamatot, de meg kell állni megnézni, hogy milyen hatása van – tette hozzá.
Az esemény nyitóelőadásán Csillag István egykori gazdasági miniszter amellett foglalt állást, hogy a bizalom és nem a meglepetések, a “magyaros hirtelen fordulatok” vezetnek sikerre a jegybanki politikában, mert – mutatott rá – ha van bizalom, akkor vannak befektetések és van növekedés.
Leszögezte: a pénzügyi közvetítőrendszer áruja a bizalom, emiatt a konzervativizmus és a kiszámíthatóság a jegybanki vezetőkkel szemben állított elsődleges követelmény. A következő jegybankelnöknél azzal kell számolni, hogy az ismert, a többi fejlett országban megszokott monetáris módszereket félretéve a jegybank új módszereket fog alkalmazni – vélekedett.
Barcza György, a Századvég Gazdaságkutató vezető elemzője  a jegybanki politika sorsáról szóló vitával kapcsolatosan kiemelte: nagy kérdés, hogy dogmatikus vagy pragmatikus szempontokat kell figyelembe venni. Magyarországon sokan hajlamosak dogmatikai megközelítést alkalmazni, azaz átvesznek külföldi példákat anélkül, hogy azt néznék, hogy ezeknek az elveknek melyek az előnyei, illetve hátrányai – jegyezte meg.
Példaként említette, hogy Németországban az árstabilitást korábban a jegybank a márka/dollár árfolyamának stabilitásával definiálta. Később az amerikai infláció felpörgésével, majd az euró bevezetésének szükségessége miatt tért át a német monetáris politika arra az inflációkövetésre, amelyet most az Európai Központi Bank is követ – magyarázta, hozzátéve, hogy ez az “ultradogmatikus álláspont”  később számos, az euróövezet perifériájához tartozó állam szempontjából alkalmatlan volt.
Barcza György szerint egy jegybankár teljesítményét azon lehet mérni, hogy teljesíti az árstabilitás elérésére vonatkozó jegybanki célkitűzést. Nem az a lényeg, hogy mennyire hiteles, szerethető ember, hanem az számít, hogy mennyi az infláció – fogalmazott.
Kákosy Csaba korábbi gazdasági és közlekedési miniszter szerint azonban “hiteles személyek nélkül nincsen hiteles gazdaság- és monetáris politika”, és az új jegybankelnök jó kiválasztását illetően ez lesz a legszűkebb szempont. Hozzátette: ha problematikus személyt nevez ki a miniszterelnök, akkor  hitelességi és bizalmi problémák lesznek a piacon, és ez az ország kockázati felárában is meg fog mutatkozni.
A szakember szerint a jegybankelnök az intézmény hangja, és ilyen szempontból  “nem mindegy”, hogy kit neveznek ki. Kifejtette: a jegybankelnök teljesítménye igazán hosszú távon mutatkozik meg, így elsősorban válság idején, amikor például interveniálni kell a piacon.
Török Zoltán, a Raiffeisen Bank elemzője szerint az országgyűlési választások közeledtével a legfontosabb cél a gazdasági növekedés ösztönzése lesz, amihez nem elég, hogy alacsony kamatszint legyen. Leszögezte: egy hitelezési fordulathoz nem a jegybank, hanem leginkább a kormány tud lépéseket tenni, például hitelgaranciák nyújtásával, illetve a hitelfolyósításnak a bankadóból való leírhatóságának növelésével.
A konferencián felszólalók egyetértettek abban, hogy nem lenne nagy meglepetés, ha Matolcsy György jelenlegi nemzetgazdasági miniszter lenne az új jegybankelnök. A szakemberek egyetértettek abban is, hogy markáns piaci reakció sem lenne ebben az esetben, hiszen a piacok is őt tartják a legesélyesebbnek a pozíció betöltésére. (MTI)

640x40_feher
Scroll To Top